Keresés ebben a blogban

2010. február 7., vasárnap

Micsoda felelősség!

Nem telt el úgy nap a héten, hogy ne gondoltam volna a friss és még meleg blogomra. Kedden még egy legyintéssel elintéztem; nem baj, majd holnap, szerdán már egy kicsit feszültebben; na jó, ha ma mégsem, akkor holnap már tényleg, aztán lett csütörtök, péntek, hirtelen szombat és semmi. De ma, vasárnap, míg a rendes háziasszonyok épp a második fogást tálalják föl a vasárnapi ebédnél, én ÍROK! Azt hiszem, ebből kitűnik, hogy nem igazán vagyok rendes háziasszony. 
Hogy is lehetnék, amikor még épp a reggelitől álltunk fel nemrég....
Azért van tisztes magyarázata is a bolg-kerülésemnek. 
Nem akarlak benneteket untatni, de a hét nem úgy alakult, ahogy elterveztem.
Hétfőn a már említett nemszeretem dolgok után derült ki -persze csak számomra-, hogy Borinak pénteken farsangja lesz. Miiii? 
Azt vettem észre magamon, hogy míg ez a szó, mint FARSANG, jó tíz évvel ezelőtt még melegséggel és serénykedéssel, készülődéssel töltött el és fel, úgy mostanra már a jeges víz üt ki rajtam a gondolatára is. 
Annyi ötletem volt már az évek során, annyi jelmezt valósítottunk már meg a párommal közösen, hogy már-már úgy érzem, kiürültem. 
Nem szeretem a 1001-edik dalmatát, már sok volt a pókemberekből, fáraókból, hercegnőkből. Én egyszeri vagyok és megismételhetetlen, a jelmez is legyen az. Ötletes és egyedi.
Na ez a farsang nem erről szólt. Bár azt gondolom, hogy nem sültünk fel, Bori idén a 7 évvel ezelőtt Balázsnak készített, de aktualitását a mai napig nem elvesztett szalmaember, más néven madárijesztő volt. 
Már akkor maradandót alkottunk :)
Sajnos egyelőre képet nem tudok mutatni, mert büszke szülőként, videót készítettünk a bemutatójukról (azt meg persze egyelőre nem tudom, hogy kell feltölteni :)).
Tehát a farsang első fordulóját letudtuk. A lényeg azért megvolt: Bori jól érezte magát.

Azért sikerült néhány apróságnak is elkészülnie pár kósza órámban. 
Az egyik ez a receptes füzet, barátném szokásos fánk-buliára, szeretetből.

 

Piros-natúr konyha, piros-natúr füzet.
A másik ténykedésem a zöld szemű, fekete cica. Ő.

 

És ő.

 

Szegény, igazán megfontolt és hosszú munka eredménye.;)
A héten már csak az apróságokat fejeztem be rajta, hű társam volt már hetek óta a varró kuckómban.Volt, hogy lába nem volt, aztán "arctalanul" ült néhány napig, de módszeres halogatásom meghozta gyümölcsét, illetve macskáját. 
Szilveszterkor kérte barátosném húga, ezt a zöld szemű "szörnyeteget", a lassúságom oka pedig az volt, hogy a "megrendelő" "messzivárosban" lakik és csak február közepén találkozom vele újra. 
Semmiről nem késtem le. 
Hiányozni fog a társasága, már olyan jól kiegészítettük egymást. Én is Macska (így hív a Zuram), ő is macska.

Na, azt hiszem, jó asszony leszek és mindent megteszek az ebéd érdekében. Jajj. 
Kezd éhezni a banda.

További szép napot nektek!

3 megjegyzés:

  1. Farsang. Hát az már nekem szerencsére a múlt, és csak két gyerekkel, de én is így voltam vele: eleinte még izgalmas, de egyre nehezebb volt valamit kitalálni és főleg megvalósítani.
    Na, kipp-kopp, kopogok, találd ki, hogy ki vagyok! :))

    VálaszTörlés
  2. Kicsit kutattam, kicsit olvastam és nagyon hamar kitaláltam. Az én legkedvesebb szomszédkám sógornéja (unokasógornéja :)) vagy. Örülök neked Ildi! Az "én kis falumban" is jártam és ezentúl járok is.

    VálaszTörlés