Keresés ebben a blogban

2010. május 31., hétfő

Egy érdekes nap

2010. május 30. 
Vártam is ez a napot, és persze izgultam is, hiszen újabb vásár, újabb megmérettetés (kicsit másképp is, de erről majd egyszer bővebben). 
Írtam már a vásárok hangulatáról, feldob, az adrenalin felszökik, élvezem. 
A nap végére pedig teljesen leeresztek. 
Most ez nem így alakult. 
Gyereknap.
Mit csinál az ember lánya gyereknapon, akinek mellesleg négy gyermeke van? Dolgozik és a négy gyerekét négy különböző helyre adja le. A legnagyobbat nem kellett leadni, ment az magától szívszerelemhez :). 15 évesem az otthon nyugalmát élvezte magányosan, ám kicsit sem csalódottan. Lassan 10 évesem iker-barátnéjukhoz költözött arra a néhány órára, bár ez a hét sok napján így van, míg legkisebbem -aki már mindjárt iskolás-, másikénnél múlatta az időt. A később születettjeim arra vártak, hogy mikor jöhetnek utánunk a vásárra. Elhúztuk előttük a mézesmadzagot, hogy a kastélyban mindenféle jobbnál jobb program lesz, és mikor anya és apa is úgy látja jónak, akkor megyünk értük és estig bulizunk. 
Persze nem így lett. 
Történt ugyanis, hogy a héten kaptam egy levelet (erről is majd akkor amikor az első zárójeles megjegyzésem van, mivel összefügg :)), hogy vasárnap azaz 30-án jelenésem van a nagy Budapestben, amiről nem lóghatok, hiszen a megjelenésem szerződésben foglalt kötelezettség. Mese nincs, mennem kell! Jajj! De hogyan lesz akkor a vásár? Hiszen néhány napja (megint nem sikerült heteket készülnöm rá ;)) csak erre készülök. Jött a kétségbeesés, majd a logisztika -ebben már nagyon jó vagyok-, és végül megoldódott, hogy a gyerekek a szélrózsa minden irányában, a párom pedig a standom mögött állta a sarat. Én 1/2 11-kor leléptem avval a reménnyel, hogy hamar megjárom Pestet és egy-két óra múlva már Gödöllőn is vagyok. 
Persze ez sem így lett. A hamarból soká lett, és mire visszaértem és a gyerekeket összeszedtem Szél Rózsáéktól már az eső is elmosta a vásárt. Így a kicsit elázott életem párjával, aki egyébként nagyon jól mutatott a Fanni Foltjai zászlócska alatt, már itthon találkoztunk.
Legalább egy bepakolást megúsztam (Csak úgy, mint a múltkorit, amikor a fiaim kung-fu bemutatója alatt édesanyám és körösztanyám összepakoltak helyettem. Úgy látszik, ebben nagyon jó vagyok.).
Azért nem panaszkodom, mert így is szerették a portékáimat, még ha nem is tartottunk ki a rendezvény végéig. 
A gyerekek persze csalódottak voltak, mivel elmaradt a gyereknapi program. Mitévők legyünk? 
Verjük el azt a kis keresetet. Menjünk este moziba és egyenek egy jó adag mekit. Evvel nyert ügyünk volt. 
Így az este mozisan ért véget. Apa a nagyokkal kardozós, bunyós, kalandos filmre ült, míg én a kicsikkel a siralmasnak mondható dadásra. Jajj, de untam.Mindent a gyerekekért.
Fáradtan, de sikeresen bújtunk este ágyba. 
Mindenhol helyt álltunk.


2010. május 23., vasárnap

Ismét keresztelő

Ismét keresztelő lesz ugyanabban a családban, ahova az előző fotóalbum költözött :):):).
Ismét nagyon szűk határidő :):):). Ismét elkészültem :):):).
Nagy könnyebbség volt, hogy "ugyanolyat" kért a kedves "megrendelő", csak a baba ez esetben fiúcska.
Ezek alapján készült el tegnap estére.


Már nem is lakik itt az album, hanem utazik. Este nem tudtam rendesen lefotózni, így gyorsan, rohanva az átadáskor csináltam néhány képet, hogy ő se maradjon ki a képtáramból.
Örülök, hogy kisfiú, olyan szép színe lett!


Pá-pá ovi

Kicsit vérzik a szívem. Nagyon szerettem oviba járni. Tudom, ez a mondat kétértelmű, de ez a valóság. 
Ovis koromban is szerettem, és a gyerekeimet is szerettem vinni. 
Egy korszak lezárul. Kinőttek a gyerekeim az oviból. 
Boldizsár is elkezdi a sulit szeptemberben..... 
Persze az egyik szemem sír, a másik nevet. Nagy várakozás előzi meg a szeptemberi suli kezdést. Izgulok már most, mint az anyák nagy része. Sajnos olyan fából faragtak, hogy nagyon nehezen viselem a változásokat. 
Ez pedig egy gyökeres változás. 
Pénteken lesz az ovis ballagás. Vegyes csoportba járt az én legkisebb gyermekem, így kilencen vonulnak iskolába. "Másikénnel" kezünkbe vettük a dolgot, mégse maradjon az ovinénink és a csoport emlék nélkül. 
Ő született egy nem olyan szép, szerdai napon.


Szépen fog mutatni a csoport falán.

2010. május 15., szombat

Nincsenek véletlenek!

A minap kaptam egy (nem is annyira) rövid levelet. 
A Meska boltomban (amit persze még mindig nem raktam fel ide) talált meg egy lány, és ajánlotta fel azt a lehetőséget, hogy az idei Művészetek Völgyére társulhatnék hozzájuk a termékeimmel. Tetszik neki a munkám, és el tudja képzelni, hogy együtt vásározzunk ezen, az egész országot megmozgató eseményen. 
Lapozzatok csak vissza! Van egy olyan bejegyzésem, hogy; ez az én évem lesz. 
És tényleg. 
Januárban elhatároztam, hogy összeszedem magam és végre kitörök a -saját magam szabta- korlátaimon kívülre. Elkezdtem a vásározást, és sikert sikerre halmozok. Olyan jó visszajelzések jönnek, hogy élmény bennük megfürödni. Amíg néhány bolton keresztül "működtem", nem láthattam a "vevőim" arcát, nem kaptam meg az elégedett mosolyukat, a dicsérő szavakat. Nem volt miből töltekezni, csak adni, adni. 
Most, hogy közvetlen kapcsolatom van a vásárlókkal, sokkal jobban fel vagyok töltve. Szeretem a beszélgetéseinket, az "ismerkedéseinket", szeretem a vásár adta miliő érzését.
Úgyhogy vettem egy nagy levegőt ismét, és persze azonnal megírtam az igen, igen és igen című választ rá. 
Tehát 2010. Művészetek Völgye készülj, én megyek!


2010. május 12., szerda

Vigyázz rám!

Ő vigyáz rád. 
Szülinapi meglepetésnek készült, kifejezetten azzal a kéréssel, hogy őrzőangyal legyen. 
Így készült el Ő.



Ballagás és miegymás

Most aztán rém büszke vagyok magamra, hogy viszonylag rövid idő telt el a két bejegyzés között :).

Javában folynak a ballagások, ilyen-olyan iskolákban és ovikban. 
Kicsit rövid határidővel született meg ez munkám. A felkérés már régebben megérkezett, de a beborítandó egyedi albumok mérete -ami a gyerekek munkájával van tele-, csak a napokban. 
A kérés az volt, hogy az ovinénik és persze a dadus néni stilizált képe legyen rajta. És persze a halacska sem maradhat le róla, hiszen a ballagó halacska csoport ajándéka lesz. 
Szerettem ezt készíteni :).


Anikó néni rövid, barna hajú és az oviban mindig fehér nadrágban van.

Zsuzsi néni copfos, magas és szereti a nadrágokat. Ja és szemüveges.


Andi néni világos barna hajú és hosszú szoknyában jár. 


Így sikerültek. Nekem tetszenek. :)

2010. május 9., vasárnap

Keresztelő

Persze, az úgy van, hogy amikor dolog van, akkor csőstül jön. Ez engem sem kerül el, bár dolog szerencsére mindig van. 
Az egyik ismerősöm a minap, pontosabban csütörtökön megkért, hogy készítsek valami ötleteset egy rokon kislány keresztelőjére. Ok, jó, jó és persze szívesen. Mikor van a keresztelő? Vasárnap. Tessék? Vasárnap. Jaj, jaj és megint csak jaj. Nem szívesen mondok nemet a felkérésekre, de itt most rezgett a léc. Ötleteset? Vasárnapra? Mit csináljak? Már a vásárra kellene készülődni, de még tolong a sok megrendelés, aminek határideje van. 
Aztán kipattant a fejemből a jól bevált ötlet, csak kicsit már formában.
Névre szóló fotóalbum. 
Persze időben kész lettem (nekem nagy inspiráció a szorító határidő), és az elismerés sem maradt el :)
Íme az eredmény:


Újabb megmérettetés

Valamelyik nap arról beszélgettem egy kedves ismerősömmel, hogy mindketten kiegyeznénk egy 9 napos héttel, aminek minden napja 36 órából áll. 
Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem ez a 24 óra nem elég. 
Annyi tervem van, annyi dologgal együtt, és mindig csak a felét sikerül megvalósítani.
Újabb vásár volt a múlt héten a gödöllői kastélyban. Persze az előző bejegyzésemnél még azt gondoltam, hogy három hetem marad a felkészülésre. Nos az igazság az, hogy ez végül egy hétre zsugorodott. 
Upsz. 
Az utolsó napok már puskaporosak voltak, legalábbis a fejemben. Így kutattam, kerestem, minden mozdítható alkotásomat összeszedtem, némi újdonsággal is megspékeltem és bátran a nagyközönség elé álltam.


Ami van, az van, ami meg nincs, az már úgysem készül el. Majd a legközelebbire. 
Panaszra még sincs okom, mert ismét sikerrel zártam a napot, és még csak nem is fáztam.
Sőt!


Bár a vásár elején még kedvetlen voltam, mert az első fél órában az én tuti kis standomat elkerülték, de aztán behoztuk a lemaradást, mert onnantól kezdve nem volt megállj. A naplók, a tündérkék fogytak, szerették az apró kulcstartókat, egyre fogyott a kínálni való. 
A vásár végén már igencsak foghíjas volt az asztal :).
Örülök!
A hab a tortán, hogy már felkértek a következő alkalomra, nevezetesen a május 30-ai gyereknapra.
Ott a helyem!