Gyereknap

Mentem, láttam, örültem.
Nem tudom, hogy miért vagyok még mindig bizonytalan a dolgomban, amikor egy-egy ilyen vásár az egekbe röpít és önbizalommal tölt fel.

Most a szomszéd városba voltam hivatalos a gyereknapi rendezvényre. A főteret tavaszra újították fel, így igazán szép helyen, jó időben telt a rendezvény. 

Persze most is a szokásos módon kezdődött.... Mindenhol vásárló, nálam széles mosolyok és kedves szavak. A vásár végére pedig nekem volt széles a mosolyom. Elégedett voltam és igen, kissé fáradt. De ez már csak így van.

Ami a szívfájdalmam volt, hogy itthon szépen sorakoztak a kiszabott naplók és receptes könyvek, de már itthon is maradtak, mert szombat éjjel 11-kor, amikor a tizensokadik papírzsepi tartóval elkészültem már nem álltam neki, hogy befejezzem őket. Vittem azt, ami elkészült. Ez egyébként mégsem olyan rossz taktika, mert olyan könyvem is elfogyott, amit már néhány vásár óta kerülgettek a vevők, ugyan mindig dicsérték, de aztán egy-egy nap után velem jött haza. Most már ők is megtalálták az új otthonukat. 

Ja és persze elmesélem a "legújabb-legkedvesebb" történetemet. 

Vittem a szép ceruzatartókat, igazán szépen fogó színesekkel feltöltve.  

Egy mosolygós anyuka vásárolt egyet a kislányának, megköszönték és búcsúztak. Aztán nemsokára visszajöttek és hoztak nekem ajándékot! A kislány az új ceruzáival egy csodaszép kék madarat rajzolt nekem! Került a képre még név és dátum is, így most már a műhelyem falát díszíti. 

Ha bármikor elbizonytalanodom az utamat illetően, csak rá kell néznem és tudni fogom... jó helyen járok.

Azért mutatok néhány képet a vásározós napok előtti munkáimról is. Tény, hogy mostanában ébredeznek az emberek és mindenkinek tegnapra és még azelőttre kellene a munkám. 

Próbálok lépést tartani.

Ő egy esküvőszervező lány szülinapi meglepetése lett. Nagy volt az öröm :).

Készült eljegyzési ajándék is:

 Nyuszicsoportos óvónéninek Tilda nyuszi:

Receptkönyv, kicsit másképpen:

És még jókívánság angyalok, pénztárcák, ja és esküvői fotóalbumok, elvégre elkezdődött a szezon.

De amikor éjjel lefekszem és hajnalban álmosan kelek és ez a látvány fogad, még van erőm megörökíteni. Imádom :)

Siker

És siker. Nem esett az eső a múlt vasárnapi Goubán! Ez aztán a nagy siker! Kicsit azért izgulósra vettem a figurát, mert lógott szegény eső lába, de mindenkit megbíztam avval, hogy másik irányba fújják a felhőket és a nagy összefogás egészen estig tartott. Mikor az utolsó cucc is a kocsiban volt, akkor kezdett csöpögni. Bár volt vásárló, aki percre pontosan meg tudta mondani, hogy mikor fog esni, de mégiscsak én nyertem illetve legkedvesebb szomszédom, aki megnyugtatott, hogy csak kitartás, mert a front még odébb van. Így is lett. 

Köszönöm! Aztán izgultam azért is, mert az első két órában gyakorlatilag a forgalom nulla volt, a dicséretek azonban záporoztak. Azért a nap végét mégis megelégedéssel zártam. Lassan abba kéne hagyni a parát Fanni!

Persze nem csak a vásárra készültem gőzerővel, hanem a sok összegyűlt megrendelést is próbálom csökkenteni.

Van ami könnyebben megy, van ami nehezebben. Az őszintét megvallva kicsit elfáradtam, jó volna valamilyen feltöltődés, más jellegű kikapcsolódás és újult erővel a lecsóba csapás. Nincs nagy gondom, csak nehéz most ilyen szép időben leülni a gép elé, amikor látom, hogy szalad a kert, a gazok jobban szeretik a napfényt mint a virágjaim, és persze akadna egyéb más jellegű restanciám is, amin szívesen túl lennék. Érts ez alatt egy jóféle lakáspucolást.... A felkérések azonban érkeznek -és ennek őszintén örülünk :)-, de valahogy mindenki egyszerre ébred rá a nagy felismerésre. Ballagás, évzáró, pedagógusnap..... Úgyhogy be van osztva kérem az életem, már csak a logisztikát kell megtalálni hozzá.

Azért megmutatom a mostani kedvencemet, amihez némi történet is dukál. Őt már jó néhány héttel ezelőtt kérte tőlem egy kedves szülőföldim. Igen ám, de voltak ugye a jól és kevésbé jól sikerült vásárokra való felkészülés, a többi felkérés teljesítése és a többi felkérés időzítésének a megszervezése is, azon kívül, hogy még van egy nem túl kicsi családom is az ő összes teendőjével...

Szóval elérkezett az idő, hogy elkészítsem ezt a fotóalbumot. A lány példálózott egy előbbi munkámmal, majd az összes ehhez kapcsolódó konkrét kérését leírta nekem. Igen ám, de ez már hetekkel ezelőtt volt! Én pedig annak rendje és módja szerint elkezdtem varrni, kihagyva a levélből az a részt, hogy milyen színekben készüljön, így a jól bevált lila-drapp kombinációt készítettem el. Már a vége felé jártam, amikor elkezdett bennem motoszkálni, hogy valami nem ok. Visszakerestem a levelet! Basszus!!! Ez nem lila-drapp, hanem barna-drapp! Jajjj és még nagyobb jajjj! Ugyanis tényleg sakkozom az idővel és muszáj volt időben postára is adni a csomagot. Na ez a felismerés tényleg fájt. Úgyhogy kezdtem előröl és éjszakába nyúlóan ugyan, de elkészült ő.

Minden finom, apró részletével.

Segítség!

Ordítanám ezt ezután a hétvége után. Azt gondolom, hogy most vagyok a legalján. Értéktelennek, alkalmatlannak tartom magam ezekben a napokban, egyszerűen nem találom a helyem, teljesen felborult a világom. És erről én tehetek. Csak én....

Pedig amikor elterveztem még minden olyan jól hangzott. Rengeteg elfoglaltság, vásár vásár után.

Aztán elég volt egy közlekedési hír, hogy magam alá kerüljek. És hogy miért? Ezért.

Tegnap nagyon futkosós napnak indult, pedig tudtam, hogy ma Gouba és még annyi, de annyi tervem van, amivel végezni szeretnék szombat éjjel. De a leányomnak röpis családi nap, zsíros kenyér kenés, apa dolgozik, gyerekeket etetni kell, mit ragozzam... Csak kora délután sikerült leülni a műhelyembe és folytatni a munkát. És akkor bekapcsoltam a rádiót..... 13 óra, közlekedési hírek: "Budaörsön a fő utcát lezárták rendezvény miatt, kerülő út..... "ezt a részt már nem hallottam. A hideg rohant végig a gerincem mellett. Budaörsön fesztivál??? Az nem lehet, az jövőhéten van nem 7.-én, hanem 14.-én, és nekem ott a helyem!!! A szerződést is elküldtem!!! Egész családdal megyünk!!! Olyan jó volt tavaly is!!! A gyerekek is akarnak!!! A bolt is jól ment!!! Szerettek ott!!! Szerettem ott!!! Rohanás a géphez, infó ellenőrzés és igen. És tényleg. 7. Nem 14. Az kavart meg, hogy a 14. Budaörsi fesztivál. Az idő gyönyörű, legjobb a kézműves vásároknak. Persze elkezdtem bőgni, és az sem tudott vigasztalni, hogy tudtam másnap Gouba. Valahogy éreztem, hogy ez most nem az én hétvégém lesz.

Aztán hazaért a legnagyobbam, aki látta a kibőgött szememet, átölelt és csak annyit mondott; biztos nagyon jó oka volt annak, aki úgy rendelkezett, hogy nekem nem szabad ott lennem. Ez nem véletlen. Legkedvesebb szomszédasszonyom pedig úgy vigasztalt, hogy milyen szar lett volna ha 14-én derül ki, amikor felcuccolva hajnalban megérkezem a tett színhelyére. Igazuk van. Ezt az oldalát kellene néznem.  Próbáltam magam vigasztalni a mai Goubával, hogy sebaj, több árum marad, majd ma.

Hajnalban nekiindultam, ráadásul tök egyedül, a párom gyerekezett, anyum még mindig messzi országban, jóbarátom pedig gyerekbetegségben szenved (és még tejfoga van 'bocs')...

Amikor beültem a kocsiba már szemerkélt. Felhívtam a szervezőket, hogy itt ilyen, ott milyen?

Nincs semmi, gyere. Mentem. Szakadt, ömlött, zuhogott. Még kicuccoltam, állványt összeszereltem és vártam. Ahogy mindenki más. Bár az ötvös optimista volt és kipakolt, az üvegműves is, de én a textiljeimmel és a papírjaimmal hogyan??

Rendesek voltak a szervezők, mert felajánlották, hogy ezt az alkalmat lelakhatjuk, ha úgy döntünk, hogy továbbállunk. Én úgy döntöttem. Hazafele jobban bőgtem mint az eső. Alig láttam ki a szememből.

Tudom, hogy tovább kell lépnem és azt is tudom, amit az egyik kedves vásározó mondott még pár hete, hogy egyszer hopp máskor kopp, de amikor folyamatos az anyagiakkal való küzdelem, amikor fixen számolsz a bevétellel, mégha a nagyságrendet nem is tudod kalkulálni, csak tudod, hogy valami lesz, ha bízhatsz, az olyan nagyon más. Ha megkapod a dicsérő szavakat, ha látod a vevő örömét. És ha megtudod venni a fiadnak a cipőt amit ebből a bevételből terveztél. Basszus.

Tudom, hogy lesz még Gouba, tudom, hogy lesz még Budaörs, tudom, hogy lesz még vásár, tudom, hogy a munkáim megtalálják a helyüket, ezt mind tudom, de most nehéz. Itt lakom több doboz áruval, és készítem a következőket is, de ebből most nincs cipő, nincs csekk, nincs bevétel.... Van benzinköltség, átalvatlan éjszaka, van szorongás és van szomor.

Most nem jó nekem.

Na megyek és elkészítem a régóta tervezett angyalkámat, és talán sírdogálok egy "picikét".

Majális

Ez a nap is jól kezdődött .... :). Még a szomszéd városban soha nem voltam vásározni, viszont 28 éve ismerem és tudom, hogy a környék legforgalmasabb majálisa. Hirtelen gondolattól vezérelve intéztem néhány telefont, így tárt karokkal vártak ma reggel ott. Klassz hely egyébként, hatalmas fenyők között, tóparton, tényleg mesébe illő táj, ha nem esik az eső...

Tegnap még nagy volt a mellényem és Zazáleának szerettem volna írni (huhh de jó, hogy nem tettem!), hogy "biztos" forrásból tudom; néha lehet némi eső, de alapjába véve olyasmi napunk lesz, mint szombaton volt, így ő készüljön nyugodtan a Goubára. 

Én sem tettem másként, ugyan reggel kicsit meginogva, de optimistán indultam el. Termékem van elég, kedvem is, lássuk hogy fogadnak itt. Aztán 9-kor elkezdett szemerkélni. Aranyosak voltak a szervezők, mert egy katonai sátrat kerítettek a fejünk fölé, így közvetlenül mi nem kaptunk a zuhéból, de a cuccok csak szívták magukba a nedvességet. Aztán rájöttem, hogy az egy dolog, hogy mi kaptunk a fejünk fölé sátrat, de a vásárlók nem, ezért nem is jöttek. Gyakorlatilag az árusokon-és a szegény népdal énekes, esernyős fiatalemberen a színpadon- kívül semmi mozgás nem volt. Így hatalmasat gondolva haza is jöttünk. Itthon aztán felállítottuk a saját bazárunkat és szépen kiakasztottunk mindent és mindenkit, hogy száradjanak, még ha közvetlenül nem is áztak, majd anyáknapja kikiáltásaként egy fincsi, hamar összerittyentett ebéd után egy jót szunytam. Volt némi lemaradásom. 

Mikor felébredtem, a gyerekek terülj-terülj asztallal fogadtak, ki salátát csinált, ki sütit sütött, volt virág, vers, könny meg minden ami ilyenkor (is) van.

Anyum most messzi országban van, így neki is írom, hogy igazán JÓL sikerült a nap, mert a benzinre valót összeszedtem :) és egy nagyon finit aludtam.

Amit viszont szeretnék megosztani veletek az egy gyönyörű ballagási csokor. 

Van nékem egy kedves barátném, akinek az éppen ballagó lánya sajna pollenallergiás. Vágott virág szóba sem jöhetett, így megvolt a feladat, álmodjak neki valami szépet, maradandót és vihetőt. 

Álmodtam.

Őt:

És hogy a barátnők se maradjanak virág nélkül, nekik is készült pár szál.

Most várom a visszajelzés, a fogadtatásról. Izgulok.