Most van néhány percem, ezért ezt itt töltöm és számvetést teszek az óévről -mint oly sok blogger és bloggerína-, hogy legyen valami kézzelfogható összesség. Teszem ezt leginkább magamnak, mert ugyan tudom, hogy többen olvastok, de reagálni nem reagáltok ;). Mindig is szerettem volna naplót vezetni, néha bele is fogtam, de valahogy mindig akadt fontosabb dolgom (sokszor az alvás), így a kezdeti fellángolás és néhány teleírott lap után mindig lankadt a lelkesedésem.
Ez a blog-dolog arra is jó, hogy idővel ez a kis naplóm legyen. Ha nem is napi, de legalább havi rendszerességgel nyomon követi az életemet és munkásságomat.
Tehát elkezdem.
2010 az én évem.
Siker és siker.
Az idei év egyik legfontosabb történése, amit még nem osztottam meg veletek -bár szorgosan dolgoztam rajta- az a 33 kilós fogyásom.
Márciusban kezdtem a programot és mondhatom, hogy őszre sikerült is elérnem ezt a teljesítményt. Aztán beköszöntött az ünnepi "sokadalom" és a további sikerem, hogy az eddig leadottakból nem jött vissza semmi :)))). Pedig napi sok-sok órát töltöttem a varrógép előtt, így az edzőterembe járás kicsit háttérbe szorult. No sebaj. Azért van az új év, hogy újabb fogadalmakat illetve kitűzött célokat tegyünk, így most már tudom, hogy a maradék 10 kilótól is megválok hamarosan. 10 évig voltam bálna, most az a 10 kiló már nem lehet akadály.
Most jön az ilyen volt-ilyen lett kép (jajj de bátor vagyok, vagy talán büszke).
Ilyen volt:
Ilyen lett:
Én és a csizma ugyan az.
A másik nagy sikerem, a munka. Tavaly ilyenkor fogadtam meg, hogy kilépek a nagyvilágba és üzleti szintre viszem a munkásságom. Elkezdem az interneten is "hirdetni magam", illetve vásárokra járni. Bejött. No nem azt mondom, hogy ebben az évben ettől gazdagodtam meg, mert erről szó sincs, hiszen egy elindított vállalkozás inkább a pénzt viszi először, de sikerült felmérnem, hogy igenis van igény a munkámra és látom a lehetőségét egy komolyabb lépésnek is. Nagyon szeretem amit csinálok és nincs annál jobb, mint a hobbinkból élni. Tehát a következő évben okosan meg kell oldanom, hogy a "vállalkozás" ne csak érdembeli elismerést hozzon, hanem profitot is. Ezt is megteszem.
A harmadik és talán az eddigieknél is fontosabb, az a karácsonyi felismerés. A kicsi ismertetőmben már említettem, hogy van négy darab gyermekem héttől tizenhét évesig. No ez az én négy darab gyermekem: Bence, Balázs, Bori és Boldi valami csodával lepett meg idén karácsonykor minket. Készültek, sürögtek- forogtak, titkolóztak csak azért, hogy nekünk örömöt okozzanak. Ez is bejött.
Odaálltak elénk szenteste és azonkívül, hogy kézzel fogható ajándékot is adtak (nem semmi fényképalbum formájában), verset szavaltak, csodát hoztak az életünkbe. Nem is maradt szárazon a szemem.
Most éreztem azt, hogy mindaz az értékrend amit én képviselek és útravalóul szánom a "csipet-csapatomnak", megérett, megérkezett és befogadták. Úgy tudták átadni, hogy beleborzongott a szívem.
Nagyon szép volt. Olyan igazi karácsonyi meghitt pillanat, amire még 50 év múlva is emlékezni szeretnék.
És mik a következő évre való kitűzéseim? Nincsenek. Úgy érzem, hogy végre a saját utamat járom és ezen megyek tovább, szívem teljes lelkesedésével és szeretetével.
Nemrég olvastam, egy nagyon találó Karinthy idézetet: "Akkor kezdek új életet, amikor a régit befejeztem."
Nagyon Boldog és Zökkenőmentes Új Évet Kívánok Nektek!