Keresés ebben a blogban

2010. december 30., csütörtök

Számvetés, vagy valami olyasmi

Most van néhány percem, ezért ezt itt töltöm és számvetést teszek az óévről -mint oly sok blogger és bloggerína-, hogy legyen valami kézzelfogható összesség. Teszem ezt leginkább magamnak, mert ugyan tudom, hogy többen olvastok, de reagálni nem reagáltok ;). Mindig is szerettem volna naplót vezetni, néha bele is fogtam, de valahogy mindig akadt fontosabb dolgom (sokszor az alvás), így a kezdeti fellángolás és néhány teleírott lap után mindig lankadt a lelkesedésem. 
Ez a blog-dolog arra is jó, hogy idővel ez a kis naplóm legyen. Ha nem is napi, de legalább havi rendszerességgel nyomon követi az életemet és munkásságomat.
Tehát elkezdem.

2010 az én évem.

Siker és siker.

Az idei év egyik legfontosabb történése, amit még nem osztottam meg veletek -bár szorgosan dolgoztam rajta- az a 33 kilós fogyásom. 
Márciusban kezdtem a programot és mondhatom, hogy őszre sikerült is elérnem ezt a teljesítményt. Aztán beköszöntött az ünnepi "sokadalom" és a további sikerem, hogy az eddig leadottakból nem jött vissza semmi :)))). Pedig napi sok-sok órát töltöttem a varrógép előtt, így az edzőterembe járás kicsit háttérbe szorult. No sebaj. Azért van az új év, hogy újabb fogadalmakat illetve kitűzött célokat tegyünk, így most már tudom, hogy a maradék 10 kilótól is megválok hamarosan. 10 évig voltam bálna, most az a 10 kiló már nem lehet akadály. 
Most jön az ilyen volt-ilyen lett kép (jajj de bátor vagyok, vagy talán büszke).

Ilyen volt:


Ilyen lett:

Én és a csizma ugyan az.

A másik nagy sikerem, a munka. Tavaly ilyenkor fogadtam meg, hogy kilépek a nagyvilágba és üzleti szintre viszem a munkásságom. Elkezdem az interneten is "hirdetni magam", illetve vásárokra járni. Bejött. No nem azt mondom, hogy ebben az évben ettől gazdagodtam meg, mert erről szó sincs, hiszen egy elindított vállalkozás inkább a pénzt viszi először, de sikerült felmérnem, hogy igenis van igény a munkámra és látom a lehetőségét egy komolyabb lépésnek is. Nagyon szeretem amit csinálok és nincs annál jobb, mint a hobbinkból élni. Tehát a következő évben okosan meg kell oldanom, hogy a "vállalkozás" ne csak érdembeli elismerést hozzon, hanem profitot is. Ezt is megteszem.
A harmadik és talán az eddigieknél is fontosabb, az a karácsonyi felismerés. A kicsi ismertetőmben már említettem, hogy van négy darab gyermekem héttől tizenhét évesig. No ez az én négy darab gyermekem: Bence, Balázs, Bori és Boldi valami csodával lepett meg idén karácsonykor minket. Készültek, sürögtek- forogtak, titkolóztak csak azért, hogy nekünk örömöt okozzanak. Ez is bejött. 
Odaálltak elénk szenteste és azonkívül, hogy kézzel fogható ajándékot is adtak (nem semmi fényképalbum formájában), verset szavaltak, csodát hoztak az életünkbe. Nem is maradt szárazon a szemem. 
Most éreztem azt, hogy mindaz az értékrend amit én képviselek és útravalóul szánom a "csipet-csapatomnak", megérett, megérkezett és befogadták. Úgy tudták átadni, hogy beleborzongott a szívem. 
Nagyon szép volt. Olyan igazi karácsonyi meghitt pillanat, amire még 50 év múlva is emlékezni szeretnék.
És mik a következő évre való kitűzéseim? Nincsenek. Úgy érzem, hogy végre a saját utamat járom és ezen megyek tovább, szívem teljes lelkesedésével és szeretetével. 
Nemrég olvastam, egy nagyon találó Karinthy idézetet: "Akkor kezdek új életet, amikor a régit befejeztem."
Nagyon Boldog és Zökkenőmentes Új Évet Kívánok Nektek!

2010. december 23., csütörtök

Ünnep

Ünnep, mert ugyan a tervezetthez képest két nappal később, de minden vállalásomnak a legjobb tudásom szerint eleget tettem. Ez nem nagyképűségből írom, hanem azok alapján a visszajelzések alapján, amit nap mint nap kapok a megrendelőimtől.Olyan csoda szép dolgokat írnak, hogy bizton állíthatom; ezekért érdemes élni. Bearanyozzák a napjaimat, így teszik az amúgy elszalasztott karácsonyi készülődést ünnepivé.
Azért nagyon büszke vagyok magamra, vagy nem is magamra, hanem a családomra. Egy emberként mellém állva takarítottak, pakoltak, hogy a huszonnegyedikét már tényleg magunkban és a környezetünkben is rendben várhassuk. 
Továbbá büszke vagyok a barátosnémra is, aki a szokott hármas összejövetelünkkor -aminek a célja karácsony előtt az ajándékok becsomagolása és ez rendszerint inkább valami ereszdelahajam banzájba torkollik-, szép komótosan becsomagolta az én ÖSSZES ajándékomat. WOW! Nagy előrelépés! 
Tegnap a páromat a "hónom alá csapva" elmentünk és megvettük az ünnepi lakomához valókat. Elkészült még este az ipar mennyiségű töltött káposzta (nagy a család), a hústorta már összerakva a hűtőben, a sült csülöknek való szintén a saját levében pácolódik. "Néhány"  tepsi süti a hűvösön, így már tényleg kezdek nem aggódni. Ma még az ajándékok díszítése vár rám, némi gyümölcs leves, krumpli saláta, tormás sonka és kaszinótojás készítés, de azt gondolom, hogy ez a mai napba már simán belefér. 

Mindenkinek a saját legkedvesebb karácsonyát kívánom sok-sok szeretettel és sok-sok pihenéssel!


2010. december 8., szerda

Szolgálati közlemény

Most néhány napig bezárt a Meska boltom. Nem a forgalom gyengesége miatt, éppen ellenkezőleg. Annyi munkám van, hogy kénytelen voltam erre a lépésre szánni magam.
December 27-ig ki sem nyitok. Nem szeretnék úgy járni mint tavaly, hogy még december 24-én is sírva ülök a varrógép előtt, tudva azt, hogy nálunk még korán sincs minden ünnepi hangulatban, főleg én nem.
Idén 18-án leteszem a tűt és a cérnát (legalábbis ez a terv) és a gyerekekkel, sütéssel-főzéssel, készülődéssel foglalkozom. Ajándék terén már viszonylag jól állok, bár vannak kivételek. Az ötletek azonban már megérettek.

2010. november 27., szombat

A legújabbak

Igen, ez már egy hónapja abszolút "ünnep szezon". Lassan a varrógép elé ragadok. Néha eljutok egy kis testmozgásra és azért a családot is el kell látnom, bár a mostani időszakban ez sérül a legtöbbet. Milyen jó, hogy a gyerekek már nagyok és önellátók, illetve anya-ellátók :).
Íme egy kis ízelítő az elmúlt hetek terméséből a teljesség igénye nélkül.
A darabszámokat nem írom le, csak mazsolázok egy kicsit.






Na megyek és dolgozom egy "kicsit".

2010. október 27., szerda

Az alkotás öröme

Szeretném nektek megmutatni az elmúlt napok "termését". Ezek már mind-mind gazdáiknál vannak (na jó, egy kivételével, ő ma utazik).
A falvédő készítése alatt szerencsére sok-sok megbízás érkezett, aminek én mindig nagyon örültem, bólintottam, és elnapoltam... A vevőim pedig tündérek voltak és megértően megvárták a nekik jogosan járó szépeket. 
Akkor most a sor, a teljesség igénye nélkül.

Levendula zsák, ráadásul 50 db!

Egyedi naplók (az egyik kedvenc elfoglaltságom volt, alkotás, belefeledkezés).

Ovis zsákok is készültek, hol cipzárral, hol cipzár nélkül.


Mackóság pedig egy még meg nem született pocaklakóé lesz.

És persze az állandó kérés a matrjoska kulcstartók, kicsi pénztárcák és még néhány apró-cseprő kívánság. 

Na ővelük végeztem mára.

Most akkor nagy levegőt veszek és nekikezdek az ünnepi előkészületeknek. Ja, hogy addig még van két hónap? Ááá, a megrendelések már szépen csorognak.... :).

2010. október 17., vasárnap

Hallgatásom ára

No, azért ez nem egy rémtörténet. Egyszerűen dolgoztam. Illetve nem egyszerűen, de dolgoztam. Szívet melengető, lelket tápláló munkám volt. Szerettem minden darabját. Nyári megrendelés, őszi elkészülés. 



Két kicsi lány szobájába készült az L alakú ágyuk mellé. Hideg a fal, legyen meleg a szív. 
Lett. 
Sikerélmény bőséggel. Terápiásan ajánlom mindenkinek!


2010. augusztus 29., vasárnap

Folytatom...

Ahogy ígértem, folytatom a munkáim bemutatását, így bicajozás után, rettenetesen összetört fenékkel. Az az igazság, hogy utoljára 6 éve ültem bicajon, és akkor is csak pár kilométer erejéig. Most aztán belecsaptunk a lecsóba és eltekertünk a kisebbekkel vagy 20 km-t, hegynek le és föl. Egyrészről nagyon örülök, hogy képes voltam megtenni ezt a távot (nagyon nagy dolog ez az én életemben, de erről majd később), bár az utolsó emelkedőnél már mindannyian toltuk, másrészről holnap könnyezni fogok a fájdalomtól (már most is hangtalanul sírok befele).

Tehát, a munkáim hosszú sora:
Kicsi virágtündérek, ami a vásárok egyik nagy attrakciója


Köszöntő házikók


Marok lovak :)


Marok elefántok :))


Kulcstartók




És még vannak sokan mások, de ez már a jövő zenéje.
Holnaptól újra a varrógépé a főszerep, mert megint nyakamon a szeptember 11-12-ei gödöllői vásár.

Munkáim

Már ígértem, hogy néhány képet rakok fel az elmúlt idők munkáiról, a vásárok kínálatáról.
Most szemezgetek néhányat.

Friss levendulával töltött, organzával sejtelmessé varázsolt tasakok

 
Kedvenc rózsás táskám


Ennek kislány verziója (Képzeljetek hozzá sok-sok színvariációt, de azokat "sajnos" már mind eladtam.)


Pénztárca hegyek, szám szerint 38 (volt)


Naplók, receptkönyvek (49-cel indultam)




papírzsepi tartók (ez is elfogyott :))


És még folytatom, de most megyek biciklizni a családom aprajával.

Sok-sok és még annál is több

Hazajöttünk és belecsobbantam az esküvő szezonba. Nem panaszkodom, mert szerencsére folyamatosan dolgozom, jönnek a megrendelések innen-onnan, de ezt álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi munka zúdul rám a nagy kaland után. Eleinte úgy terveztem, hogy egy hétig pihegek, és a gyerekeim körül lebzselek, majd a varrókuckóm rendbetétele után (ami elképesztő állapotba került) elkezdek dolgozgatni, hiszen vár a következő vásár és azért voltak a "távolban" megrendeléseim is. Ehhez képest mire hazaértem a Meskán tornyosultak az esküvői fotóalbum megrendeléseim fűszerezve receptkönyvvel és még néhány apró-cseprő kéréssel. Nem tudok és akarok munkára nemet mondani, így most sem tettem. Kiköltöztem az étkezőbe, mert legalább egynapos munka lett volna a szobámat rendbe tenni, ezt a luxust pedig nem engedhettem meg magamnak, és belefogtam. Múlt vasárnapig adtam magamnak határidőt, hogy a megrendelésekkel elkészüljek, mert már vészesen közeledik az iskola és négy gyereket indítunk idén már a suliba. A lakás úszott, mindenhol cérna, fecnik és miegymás, de elkészültem. 

A képen az utolsó napi penzum látható, fűszerezve az unokahúgaim által kért szülinapi albummal is.


Hétfőn minden postára került és a visszajelzések szerint az elégedett mosoly nem maradt el.

Így hétfőn már porszívót, törlőruhát ragadhattunk és a gyerekek hathatós közreműködésével a lakást rendbe szedtük.

Ajándék Fércművek Judittól :)!

Elhatároztam, hogy nem fogok állandóan szabadkozni a sok-sok nap kihagyás után, hiszen nem azért nem írok, mert nincs kedvem, hanem azért, mert nincs időm rá. Ez volt az utolsó ilyen jellegű megjegyzésem. Mint lejjebb írtam, lesz ami lesz, akkor jelentkezem, amikor tudok :).

Első és legfontosabb, hogy a restanciámat pótoljam.

Még a kapolcsi kaland előtt Fércművek játékot hirdetett, kihagyhatatlan nyereményekkel. Szerepelt természetesen férc-nyulaság, Meska-bolt vásárlási lehetőség, és ha ez még nem volna elég; egy fantasztikus ajándékcsomag mindenféle kincsekkel. Gyönyörű anyagok, filcek, kulcskarika, kitűzőalap, gyűrűalap, szalagok...egyszóval minden, amit az ember lánya szeretne magáénak tudni. Már a képen is beleszerettem mindhárom ajándékba, és a választás nehéz volt, de végül a kreatív csomagot jelöltem be. Hagyni kell a többieknek is esélyt. Mivel friss bloggernő :) vagyok, még ilyen típusú játékra soha nem jelentkeztem. Így talán tényleg igaz a mondás; szűz kéz szerencsét hoz.
Hozott. Nem csak szerencsét, de nagyon gyorsan csomagot is. 
Azon az éjszakán ért az öröm és felismerés, amikor hazaértünk Kapolcsról és a 319 friss levelem után megnéztem az elhanyagolt blogomat. Ott találtam Judit megjegyzését.
A szívem majd kiugrott a helyéről nagy örömömben! Ha nem alszik a hattagú családomból öt, akkor valószínű indiánszökellésben keringtem volna a házban hangos ordítással, így viszont csak szolidan mosolyogtam és befele kacagtam.
Íme a csomagom:


Ja és volt még tea is, de az már nincs.......:).
Sok ötletem van és tervem, de a megvalósítás még várat magára, bár nem sokáig. Addig is minden nap megsimogatom őket, no nem csak a szememmel, a kezemmel is.
Köszönöm Judit!

2010. augusztus 3., kedd

A nagy kalad; Kapolcs

Itthon vagyunk.
Mögöttünk 11 fárasztó, de élményekben és tapasztalatban gazdag nap.
Rengeteg mesélni valóm van, bár tudnám, hogy honnan kezdjem. 
Talán az elejéről?
Az úgy kezdődött, hogy két iparművész lány, akik akkor még ismeretlenek voltak, megtaláltak a Meska boltomon keresztül (mert hogy nekem olyanom is van, csak még nem tudom, hogy kell ide felrakni :( ) és felkértek engem és egy  ékszerkészítő lányt, egy közös vásározásra. 
Gondolkodás nélkül mondtam igent, és csak áldani tudom a fejem, mert ha gondolkodtam volna, akkor biztos menekülök. Utólag viszont rém ciki lett volna visszalépni, így fejjel előre nekimentem a dolognak.
A nyári szünete a gyerekeimnek eddig arról szólt, hogy anya varr. Az időszámítás nálunk Kapolcs előtti és Kapolcs utáni. 
A dolog pikantériája, hogy még rengeteg megrendelésem volt a tanévzárás végén és az esküvői szezon kellős közepén. Az újonnan beérkezőket próbáltam  Kapolcs utánra csoportosítani, mint a gyerekeimet is, akik folyamatosan azt hallgatták, hogy; majd Kapolcs után. 
Unták. Untam én is saját magamat, illetve az állandó feszültséget a testemben és lelkemben. 
Azt sem szerettem -bár imádom a munkám-, hogy egy féle termékből többet, sőt több tucatot készítek, igaz más anyagból, más mintával, de mégis csak sorozatgyártásban.
Aztán elérkezett a nagy nap: július 23. péntek. Izgalom, bár már a lelkemben letisztáztam. Lesz ami lesz.
Annyi pozitív visszajelzés után is bizonytalan vagyok sokszor magamban. Bátortalanul indulok neki, mert kételkedem az eredményességben, illetve abban, hogy a munkám másoknak is tetszik, de aztán az élet igazol.
Ez most is így volt.
Okosan oldottuk meg a lányokkal a vásározást. Nem csak a költségeket osztottuk el, hanem a munkát is. 
Beosztottuk a napokat, mikor, ki dolgozik. Ez nagyon felelősségteljes munka volt, hiszen nem csak a saját cuccaidért felelsz, hanem a másik három ember munkájáért is, a pénzről nem is beszélve.
Sikerült jó pozícióból indulnom, szó szerint, mert valóban az induló napokat mi (szívszerelmemmel=férjemmel) oldottuk meg. Bár péntek délután mind a négyen ott voltunk, elrendezgettük a kis portékáinkat, ismerkedtünk a többiek munkájával és persze egymással. 
Szombattól hétfőig viszont már ketten vittük a standot.


Soha nem jártam még azelőtt Kapolcson, bár többször kerültem közel hozzá...
Fogalmam sem volt, hova megyek, mit tapasztalok. A szállásunk is az utolsó pillanatban rendeződött, a festői monostorapáti-i szőlőhegyen sikerült egy önálló kis házat bérelni, amivel annyi volt csak a gond, hogy az éjjel a hegyen tomboló szél aludni nem hagyott, mert folyamatosan azon járt az agyam, hogy vajon milyen kárt tesz az orkán a sátorban. 
Persze semmit, mert Kapolcs völgyben fekszik (jajj Fanni!).


Tehát elkezdődött a "munka". Szívből mondhatom, hogy mindannyian odatettük magunkat. Sajátunkként kínáltuk a másik portékáit is, vigyáztunk, hogy az udvart ellepő fehér por ne tegyen kárt az iparművész munkákban, az ékszerekben és persze az én kis kiegészítőimben sem, odafigyeltünk mindenre. 
Nagyon jó helyen volt a standunk, két oldalon bejárható udvaron. 
Az időjárásra sem panaszkodhatunk (nagyon), kaptunk hideget, meleget és némi esőt. Az mindenképp jó volt, hogy nem volt a második naptól kánikula, hanem igazi kiránduló idő, így tényleg jöttek a vásárlók. 
Szombaton, elleptek bennünket, szépek voltunk és színesek, mármint a kínálat, így folyamatosan meg sem álltunk. Leülni este 8-kor már nem volt érdemes, mert akkor a felállás veszélyét kockáztattuk volna. 
Estére elfáradtunk, gyors zunyi és ágyba dőlés. Éjszaka a tomboló szél, szem kipattan, szív kalapál, gondol, gondol, gondol. Jajj. Romokban a sátor? Benne a sok cucc! De nem. Megúsztuk!!! Huhh....
Aztán kedden megérkeztek a gyerekek. Édesanyám és legkedvesebb (egyetlen) sógórném a hóna alá csapta a csipet-csapatot és meg sem álltak Kapolcsig. 
A keddet édes nyolcasban töltöttük. Csavarogtunk Kapolcson, egy kicsit mi is beleszagoltunk a vásári forgatagba, majd egy kis kirándulás és az édes búcsú Anyuéktól.

 

Magunkra maradtunk. És nyaraltunk. Hat csodálatos napot töltöttünk a Balaton-felvidéken, néha visszaszagoltunk a vásárba, de rengeteget láttunk, sok élményt szereztünk (és a megkeresett kapolcsi pénzt elvertük :)) ).
Idén ez jutott nyaralásnak, de egyáltalán nem panaszkodhatunk.
Összességében azt mondhatom; nagyon jól tettem, hogy ebbe a kalandba belevágtam, és ha jövőre is adódik (csak rajtunk múlik) ilyen lehetőség, ismét gondolkodás nélkül megteszem.
 És a végén, mint az Oszkár-díj átadáson:
Köszönöm nektek lányok; Andi, Bicsi, Melinda (abc sorrend :)), hogy ezt a 10 napot "veletek" tölthettem!

2010. július 18., vasárnap

Kapolcs

Na ez az eltűnés viszont már az én számlámra írható. 
Kapolcsra készülök ezerrel, így most kurtafarknyi időm sincs a gép előtt ülni. 
Utána viszont jön a beszámoló hegy és az ezer fénykép az ezer munkámról. 
Addig pedig jó pihenést mindenkinek (nekem is!!!!! :))) )!

2010. június 30., szerda

Villám

Végre nem nekem róható fel a hosszú hallgatás!

Az történt, hogy néhány hete villám csapott a szomszéd házhoz vezető vezetékbe, és emiatt a környéken sok elektromossággal működő gép meghalt. Köztük a mi számítógépünk is :(. 
Első pillanatban rettegés fogott el, mert a gépen van a fél életem, fényképhegyek a családról, a munkáimról. Fontos és kevésbé fontos levelek és minden, ami feltétlenül és nagyon hiányozna, ha eltűnne.
Aztán gyorsan szakemberhez került a gép -ami garanciális, így az orvoslást nem kapkodták el-, és végre megérkezett a teljes memóriájával együtt! Huhh! Ezt megúsztuk!

Persze rögtön elhatároztam, hogy azonnal mindent cd-re mentek, mielőtt a következő villám, vagy bármi más beüt. Szerintetek? 
Persze hogy még nem mentettem ki semmit. 
Apró mentség; a négy gyerek itthon, Kapolcs gőzerővel közeleg.

2010. június 10., csütörtök

Anya dolgozik

Muszáj megmutatnom, hogy milyen az, ha anya -mármint én-, dolgozik. 
Na nem a munkáimat mutatom meg (majd eljön annak is az ideje), hanem a kertet. 
Katartikus élmény volt a rengeteg eső után megcsodálni a természet hihetetlen színeit, formáit, csodáit. 
Dzsindzsa mindenütt, de olyan igazi, gyönyörű és lenyűgöző dzsindzsa.
Lencsevégre kaptam hát ezt a csodát. 
Anya dolgozik, így nem bogarászik a kertben. 
Sajnos most messzire kerüli.


Ugye milyen szép!?



Lélegzet elállító a pipacs sokasága (ami persze gyomnövény).

Van közötte mezei kamilla, kokárda virág, zsálya bokrok, és levendula, levendula és még mindig levendula. Persze jól elbújtak a pipacsok között. 
Bár fentről nézve néha még látszanak, és akkor is elődugják a fejüket, ha szél téved közéjük és megborzolja őket. 
Majd ha egyszer megszabadítom ezt a "sziklakertet" a "gaztól", akkor is megmutatom. 
Sajnos ez nem a jófajta ilyen volt, ilyen lett változás lesz. 
Nálunk a talaj teljesen homokos, így csak kevés növény képes elviselni a nyári, déli napsütést. 

2010. május 31., hétfő

Egy érdekes nap

2010. május 30. 
Vártam is ez a napot, és persze izgultam is, hiszen újabb vásár, újabb megmérettetés (kicsit másképp is, de erről majd egyszer bővebben). 
Írtam már a vásárok hangulatáról, feldob, az adrenalin felszökik, élvezem. 
A nap végére pedig teljesen leeresztek. 
Most ez nem így alakult. 
Gyereknap.
Mit csinál az ember lánya gyereknapon, akinek mellesleg négy gyermeke van? Dolgozik és a négy gyerekét négy különböző helyre adja le. A legnagyobbat nem kellett leadni, ment az magától szívszerelemhez :). 15 évesem az otthon nyugalmát élvezte magányosan, ám kicsit sem csalódottan. Lassan 10 évesem iker-barátnéjukhoz költözött arra a néhány órára, bár ez a hét sok napján így van, míg legkisebbem -aki már mindjárt iskolás-, másikénnél múlatta az időt. A később születettjeim arra vártak, hogy mikor jöhetnek utánunk a vásárra. Elhúztuk előttük a mézesmadzagot, hogy a kastélyban mindenféle jobbnál jobb program lesz, és mikor anya és apa is úgy látja jónak, akkor megyünk értük és estig bulizunk. 
Persze nem így lett. 
Történt ugyanis, hogy a héten kaptam egy levelet (erről is majd akkor amikor az első zárójeles megjegyzésem van, mivel összefügg :)), hogy vasárnap azaz 30-án jelenésem van a nagy Budapestben, amiről nem lóghatok, hiszen a megjelenésem szerződésben foglalt kötelezettség. Mese nincs, mennem kell! Jajj! De hogyan lesz akkor a vásár? Hiszen néhány napja (megint nem sikerült heteket készülnöm rá ;)) csak erre készülök. Jött a kétségbeesés, majd a logisztika -ebben már nagyon jó vagyok-, és végül megoldódott, hogy a gyerekek a szélrózsa minden irányában, a párom pedig a standom mögött állta a sarat. Én 1/2 11-kor leléptem avval a reménnyel, hogy hamar megjárom Pestet és egy-két óra múlva már Gödöllőn is vagyok. 
Persze ez sem így lett. A hamarból soká lett, és mire visszaértem és a gyerekeket összeszedtem Szél Rózsáéktól már az eső is elmosta a vásárt. Így a kicsit elázott életem párjával, aki egyébként nagyon jól mutatott a Fanni Foltjai zászlócska alatt, már itthon találkoztunk.
Legalább egy bepakolást megúsztam (Csak úgy, mint a múltkorit, amikor a fiaim kung-fu bemutatója alatt édesanyám és körösztanyám összepakoltak helyettem. Úgy látszik, ebben nagyon jó vagyok.).
Azért nem panaszkodom, mert így is szerették a portékáimat, még ha nem is tartottunk ki a rendezvény végéig. 
A gyerekek persze csalódottak voltak, mivel elmaradt a gyereknapi program. Mitévők legyünk? 
Verjük el azt a kis keresetet. Menjünk este moziba és egyenek egy jó adag mekit. Evvel nyert ügyünk volt. 
Így az este mozisan ért véget. Apa a nagyokkal kardozós, bunyós, kalandos filmre ült, míg én a kicsikkel a siralmasnak mondható dadásra. Jajj, de untam.Mindent a gyerekekért.
Fáradtan, de sikeresen bújtunk este ágyba. 
Mindenhol helyt álltunk.


2010. május 23., vasárnap

Ismét keresztelő

Ismét keresztelő lesz ugyanabban a családban, ahova az előző fotóalbum költözött :):):).
Ismét nagyon szűk határidő :):):). Ismét elkészültem :):):).
Nagy könnyebbség volt, hogy "ugyanolyat" kért a kedves "megrendelő", csak a baba ez esetben fiúcska.
Ezek alapján készült el tegnap estére.


Már nem is lakik itt az album, hanem utazik. Este nem tudtam rendesen lefotózni, így gyorsan, rohanva az átadáskor csináltam néhány képet, hogy ő se maradjon ki a képtáramból.
Örülök, hogy kisfiú, olyan szép színe lett!


Pá-pá ovi

Kicsit vérzik a szívem. Nagyon szerettem oviba járni. Tudom, ez a mondat kétértelmű, de ez a valóság. 
Ovis koromban is szerettem, és a gyerekeimet is szerettem vinni. 
Egy korszak lezárul. Kinőttek a gyerekeim az oviból. 
Boldizsár is elkezdi a sulit szeptemberben..... 
Persze az egyik szemem sír, a másik nevet. Nagy várakozás előzi meg a szeptemberi suli kezdést. Izgulok már most, mint az anyák nagy része. Sajnos olyan fából faragtak, hogy nagyon nehezen viselem a változásokat. 
Ez pedig egy gyökeres változás. 
Pénteken lesz az ovis ballagás. Vegyes csoportba járt az én legkisebb gyermekem, így kilencen vonulnak iskolába. "Másikénnel" kezünkbe vettük a dolgot, mégse maradjon az ovinénink és a csoport emlék nélkül. 
Ő született egy nem olyan szép, szerdai napon.


Szépen fog mutatni a csoport falán.