Keresés ebben a blogban

2010. február 20., szombat

A család is fontos

Újabb fontos megrendelésem érkezett, ezúttal az unokahúgomtól. :) 
Édes lelkem "messziországban" él az ő kis családjával. Messziországos barátnéjának édesanyját szerette volna meglepni evvel a kis ajándékkal. Hálája jeléül viszi magával, mert barátné-mama nagyon kedves volt vele. 
Éppen repül a szíves füzér is, az unokahúgom is és "kiscsaládja" is, így nemsokára célt ér.

 

Gyöngyözés közben a 25. évfordulóját ünneplő We are the World-öt hallgattam a You Tube-on. 
Majd idővel (inkább az időmmel), megtanulom feltölteni ide a linket, de akit érdekel ott megtalálja. 
A Haiti tragédia volt az apropója az újjászületésnek. Szörnyű, mégis felemelő. 
Persze ezen is bőgök, nem is én lennék az, ha nem tenném. 
Már 25 évvel ezelőtt is imádtam ezt a számot, hónapokon keresztül hallgattuk megállás nélkül. Az iskolarádióból is ez szólt szinte minden szünetben és mégsem tudtam megunni. 
Most megreformálva (milyen csúnya szó), a mai zenei ízlésnek megfelelve állították talpra. 
A tengerentúlon állítólag fikázzák -milyen meglepő lenne, ha nem tennék-, nekem viszont így is nagyon tetszik. 
Megosztja a közönséget. Én a nekik tetszők táborát erősítem.
Ennek vonzataként Hofi; Piál a föld-jét is megnéztem. Ezen nem bőgtem, jót röhögtem!
Hallhatatlan.



További szép napot!

Dolgos hét

Tudom, ha már belevágtam ebbe a blogos életbe, akkor többet kéne pátyolgatnom szegényt, és nem állandóan magára hagyni, de valahogy olyan gyorsan mennek a napok. Ti is így vagytok evvel? Nekem csak 24 órából áll egy nap és egyszerűen nem fér bele minden, amit elterveztem.
Mentségemre legyen mondva, azért dolgoztam rendesen. 
Egy kedves kismama szeretett bele a munkáimba és kérte a következő családi albumot.


Mindent félretéve soroltam be ezt a kérést a megvalósítandó feladatok közé, hogy még idejében megérkezzen új helyére. 
Szerencsére sikerült, így szülés előtt eljutott hozzá az ő és persze az én nagy örömömre!

Fénykép

Engedélyt kértem és kaptam :) Norbi mackó és "kisgazdája" közös fotójának közzétételére.
Íme
 

:))))))
Örülök az örömének!

2010. február 15., hétfő

Őmackósága új élete

Ma reggel nagy meglepetésben volt részem. 
Csütörtökön megérkezett Norbi (a medve) új gazdájához. Nagyon kedves hölgy volt a megrendelőm, az volt az egyetlen kérése, ha lehet érjen oda csütörtökig, mert elutaznak a hétvégén és Medveségnek is velük kellene menni. Rajtam szerencsére nem múlott, mint azt a korábbi bejegyzésemben megírtam. 
Ma reggel a postafiókomban várt egy köszönő levél és egy fénykép. A képet sajnos nem teszem közzé, mert nem illik (bár lehet, hogy engedélyt kérek rá). A levél édes és elégedett, a fényképen pedig egy közel 40 éves pasi (férj, kedves, barát, társ,) az új macijával és a mosolyával. 
Annyira hálás vagyok a hölgynek, hogy nem árulta el, kinek szánja a macit, mert biztos befolyásolt volna. 
Érnek meglepetések, és persze igen érzékeny lélekként meg is könnyeztem a fotót.

2010. február 10., szerda

Madarak és Őmackósága

Ma reggel fantasztikus élményben volt részem. Korán kelek, mivel ezt a négy éhes szájat indítani kell az oviba, suliba. Kit-kit a saját helyére, de négy helyre. 
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy csodálatos kilátás nyílik a házunkból a szemközti dimbekre-dombokra, völgyekre. A reggeli szokásos szertartásom elhagyhatatlan része a hajnali kukk, vagyis kukucskálás jó hosszan, kifelé a teraszajtón. Két nagy előnye van ennek. Az egyik persze a gyönyörű táj, ébredező környék látványa, a másik; annyira hideg van a teraszajtóban, hogy rögtön felébredek.
Szóval, ép csak pitymallot, amikor kinéztem ma reggel. Rögtön éreztem, hogy nem mindennapi a látvány. A környék összes fáján, a vastag hótakarón és ahol csak szabad helyet találtak, ellepték a madarak. Nem vagyok ornitológus, fogalmam sincs kik ők, de csoportban, naaaagy csoportban vannak és együtt gyönyörűek. 
Lélegzetelállító volt. Fogtam a fényképezőt, kisettenkedtem és lőttem. 

 

Ez a nagyon öreg körtefánk.


Ez pedig a fiatal sárgabarackunk (nyam).
Biztos cinkék. De ennyi?

És abban a szerencsés helyzetben is vagyunk, hogy a házunk mögött egy akác illetve madárcseresznye erdő van.
Logikus következtetésem pedig: éhesek és enni jöttek. A hóval nem laknak jól, megeszik a madárcseresznyét. Édes húsaim.
Az viszont már csöppet sem tetszik, hogy ami bemegy, annak a nagy része a mi autónkra esik. Mert abban a szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy nincs garázsunk ;).




A mai nap szenzációja, hogy postára került Őmackósága. Ez azért szenzáció, mert a hetem persze megint nem úgy alakult, ahogy terveztem. 
Boldizsárom adta át magát a betegségnek vasárnap éjjel, és ez olyan jól ment neki, hogy reggel a dokibácsi egy jó kis szurival honorálta. Majdnem úgy működött mint a madarak, minden kijött belőle. 
Mára már szerencsére sokkal jobban van, de volt két átalvatlan éjszakánk. 
Ennek tükrében kellet mackót készítenem. Ez alapjában véve nem jelent gondot, megy még ha álmomból költenének fel. Csakhogy nem volt álmom. 
Életemben nem rontottam és bontottam ennyit, mint most tettem édesem nadrágján. A végén a sutba dobtam és inkább egy újnak fogtam neki, ami végül csak elkészült.
Már a postakocsiban zötyög valahol félúton. 
Remélem örül neki kisgazdája.



Ő volna az.


Adtam neki sütit a nagy út előtt, mert azt nagyon szereti.
Én is.

További szép napot nektek!

2010. február 7., vasárnap

Micsoda felelősség!

Nem telt el úgy nap a héten, hogy ne gondoltam volna a friss és még meleg blogomra. Kedden még egy legyintéssel elintéztem; nem baj, majd holnap, szerdán már egy kicsit feszültebben; na jó, ha ma mégsem, akkor holnap már tényleg, aztán lett csütörtök, péntek, hirtelen szombat és semmi. De ma, vasárnap, míg a rendes háziasszonyok épp a második fogást tálalják föl a vasárnapi ebédnél, én ÍROK! Azt hiszem, ebből kitűnik, hogy nem igazán vagyok rendes háziasszony. 
Hogy is lehetnék, amikor még épp a reggelitől álltunk fel nemrég....
Azért van tisztes magyarázata is a bolg-kerülésemnek. 
Nem akarlak benneteket untatni, de a hét nem úgy alakult, ahogy elterveztem.
Hétfőn a már említett nemszeretem dolgok után derült ki -persze csak számomra-, hogy Borinak pénteken farsangja lesz. Miiii? 
Azt vettem észre magamon, hogy míg ez a szó, mint FARSANG, jó tíz évvel ezelőtt még melegséggel és serénykedéssel, készülődéssel töltött el és fel, úgy mostanra már a jeges víz üt ki rajtam a gondolatára is. 
Annyi ötletem volt már az évek során, annyi jelmezt valósítottunk már meg a párommal közösen, hogy már-már úgy érzem, kiürültem. 
Nem szeretem a 1001-edik dalmatát, már sok volt a pókemberekből, fáraókból, hercegnőkből. Én egyszeri vagyok és megismételhetetlen, a jelmez is legyen az. Ötletes és egyedi.
Na ez a farsang nem erről szólt. Bár azt gondolom, hogy nem sültünk fel, Bori idén a 7 évvel ezelőtt Balázsnak készített, de aktualitását a mai napig nem elvesztett szalmaember, más néven madárijesztő volt. 
Már akkor maradandót alkottunk :)
Sajnos egyelőre képet nem tudok mutatni, mert büszke szülőként, videót készítettünk a bemutatójukról (azt meg persze egyelőre nem tudom, hogy kell feltölteni :)).
Tehát a farsang első fordulóját letudtuk. A lényeg azért megvolt: Bori jól érezte magát.

Azért sikerült néhány apróságnak is elkészülnie pár kósza órámban. 
Az egyik ez a receptes füzet, barátném szokásos fánk-buliára, szeretetből.

 

Piros-natúr konyha, piros-natúr füzet.
A másik ténykedésem a zöld szemű, fekete cica. Ő.

 

És ő.

 

Szegény, igazán megfontolt és hosszú munka eredménye.;)
A héten már csak az apróságokat fejeztem be rajta, hű társam volt már hetek óta a varró kuckómban.Volt, hogy lába nem volt, aztán "arctalanul" ült néhány napig, de módszeres halogatásom meghozta gyümölcsét, illetve macskáját. 
Szilveszterkor kérte barátosném húga, ezt a zöld szemű "szörnyeteget", a lassúságom oka pedig az volt, hogy a "megrendelő" "messzivárosban" lakik és csak február közepén találkozom vele újra. 
Semmiről nem késtem le. 
Hiányozni fog a társasága, már olyan jól kiegészítettük egymást. Én is Macska (így hív a Zuram), ő is macska.

Na, azt hiszem, jó asszony leszek és mindent megteszek az ebéd érdekében. Jajj. 
Kezd éhezni a banda.

További szép napot nektek!

2010. február 1., hétfő




Úgy érzem, ez az év az én évem lesz. Nagy elhatározások! Már csak a megvalósítás hiányzik, de ami késik...nem siet. Azért az első és talán legfontosabb lépéseket megtettem. Nem csak, hogy új "blogos" vagyok, de Meska boltot is nyitottam. Ha valaki érdekel, FFanni néven. Rettenetesen eredeti. FFanni, mint Forgács Fanni, vagy esetleg Foltos Fanni. Ki-ki, ahogy gondolja. Pont meg azért nincs közötte, mert úgyis elfelejtem.
Azt ugyan még nem tudom, hogy hogyan kell erre az oldalamra feltenni a linkjét (ha egyáltalán úgy hívják :)), de idővel az is meglesz. 
Szóval, elindult a boltom, és elindultak onnan is a megrendelések. Csuda jó! Egy dolog van, ami nem tetszik ebben a mókában, hogy elvem a NEM sorozat gyártás. Két egyformát nem csinálok semmiből! Mire jó, egy ilyen bolt? Hogy olyat gyártsak, ami már ott fent szerepel. Na jó, azért vannak eszközeim ennek kivédésére, de ha a képen láthatóba szeretett bele a kedves vevő, akkor mese nincs, valami hasonlót kell készíteni. Na tegnap délután meg is született a fotóalbum. Tényleg szeretik, és szép ajándék, meg persze egyedi, ha azt nézzük, hogy nem mindenki Attila és Noémi és nem mindenki 2010. február 4-én házasodik. Éljen az ifjú pár!!! De viccet félretéve, azért nagyon szeretek ilyen szépet is készíteni. 
Míg én varrtam, Apa havazott, hol egyedül (hólapátolás), hol a kicsikkel (szánkózás). Itt minálunk 40 centinél állt meg. "Máma már nem SZAKAD tovább..." A táj gyönyörű, az idő hideg. Ja, hiszen február van!
Na megyek, mert hétfő reggel lévén várnak a nemszeretem dolgok.
Mindenkinek szép napot kívánok!