Keresés ebben a blogban

2011. május 19., csütörtök

Siker

És siker. Nem esett az eső a múlt vasárnapi Goubán! Ez aztán a nagy siker! Kicsit azért izgulósra vettem a figurát, mert lógott szegény eső lába, de mindenkit megbíztam avval, hogy másik irányba fújják a felhőket és a nagy összefogás egészen estig tartott. Mikor az utolsó cucc is a kocsiban volt, akkor kezdett csöpögni. Bár volt vásárló, aki percre pontosan meg tudta mondani, hogy mikor fog esni, de mégiscsak én nyertem illetve legkedvesebb szomszédom, aki megnyugtatott, hogy csak kitartás, mert a front még odébb van. Így is lett. 
Köszönöm! Aztán izgultam azért is, mert az első két órában gyakorlatilag a forgalom nulla volt, a dicséretek azonban záporoztak. Azért a nap végét mégis megelégedéssel zártam. Lassan abba kéne hagyni a parát Fanni!
Persze nem csak a vásárra készültem gőzerővel, hanem a sok összegyűlt megrendelést is próbálom csökkenteni.
Van ami könnyebben megy, van ami nehezebben. Az őszintét megvallva kicsit elfáradtam, jó volna valamilyen feltöltődés, más jellegű kikapcsolódás és újult erővel a lecsóba csapás. Nincs nagy gondom, csak nehéz most ilyen szép időben leülni a gép elé, amikor látom, hogy szalad a kert, a gazok jobban szeretik a napfényt mint a virágjaim, és persze akadna egyéb más jellegű restanciám is, amin szívesen túl lennék. Érts ez alatt egy jóféle lakáspucolást.... A felkérések azonban érkeznek -és ennek őszintén örülünk :)-, de valahogy mindenki egyszerre ébred rá a nagy felismerésre. Ballagás, évzáró, pedagógusnap..... Úgyhogy be van osztva kérem az életem, már csak a logisztikát kell megtalálni hozzá.
Azért megmutatom a mostani kedvencemet, amihez némi történet is dukál. Őt már jó néhány héttel ezelőtt kérte tőlem egy kedves szülőföldim. Igen ám, de voltak ugye a jól és kevésbé jól sikerült vásárokra való felkészülés, a többi felkérés teljesítése és a többi felkérés időzítésének a megszervezése is, azon kívül, hogy még van egy nem túl kicsi családom is az ő összes teendőjével...
Szóval elérkezett az idő, hogy elkészítsem ezt a fotóalbumot. A lány példálózott egy előbbi munkámmal, majd az összes ehhez kapcsolódó konkrét kérését leírta nekem. Igen ám, de ez már hetekkel ezelőtt volt! Én pedig annak rendje és módja szerint elkezdtem varrni, kihagyva a levélből az a részt, hogy milyen színekben készüljön, így a jól bevált lila-drapp kombinációt készítettem el. Már a vége felé jártam, amikor elkezdett bennem motoszkálni, hogy valami nem ok. Visszakerestem a levelet! Basszus!!! Ez nem lila-drapp, hanem barna-drapp! Jajjj és még nagyobb jajjj! Ugyanis tényleg sakkozom az idővel és muszáj volt időben postára is adni a csomagot. Na ez a felismerés tényleg fájt. Úgyhogy kezdtem előröl és éjszakába nyúlóan ugyan, de elkészült ő.
Minden finom, apró részletével.

6 megjegyzés:

  1. Ez tényleg nagyon szép.
    Már régen akartam kérdezni: a feliratokat a varrógéped csinálja, ugye? Nagyon szép az is!
    Ja, és a legkedvesebb szomszédodat is ismerem. A frontokhoz nagyon ért :))

    VálaszTörlés
  2. :) Tényleg nagyon ért! Annyira szeretném, ha a feliratokat a varrógépem készítené, és majd az is meglesz. Most is gép készíti, csak kicsit másképp...

    VálaszTörlés
  3. Hú, felcsigáztál. Mesélnél róla bővebben?
    (Majd csak nem olyan egyszerű a válasz, hogy nyomtató...)

    VálaszTörlés
  4. Te tudsz valamit :). Ja és a másik igen fontos kellék a Photoshop... És itt ki is merítettük a bőség fogalmát.

    VálaszTörlés