Végre sikerült összekapni magam, így újra indulhatott az alkotás.
Szerencsére megrendelésből nem volt hiány, így ez a hét is hamar eltelt.
Van egy kedves ismerősöm, akinél újra kopogtatott a gólya, így most már 6 unokával büszkélkedhet.
Jó a leosztás, három gyerekénél két-két unoka. Milyen kiegyensúlyozott "verseny".
Az évek során az unokák szép sorjában kaptak köszöntőt Nagymamitól, így a legújabb aprónép sem maradhatott ki belőle.
Aztán érkezett egy s.o.s. megrendelés, mégpedig aranylakodalmat ülő "ifjú pár" ajándékának elkészítésére.
Közösen szavaztuk meg a fotóalbumot idézettel és egy szép képkerettel, ahova a megajándékozott majd a saját kedvenc képét beteheti. Igen ám, de volt még két nagyon szép idézet, és hogy ez se maradjon ki (az album mérete többet már nem fogadott be), így kaptak mellé még egy szép textil képtartót a kedvenc idézeteikkel.
És akkor jön az ami még nem volt. Bevallom; hibáztam.
Az én életem párjának tavaly varrtam egy klassz táskát, amit már itt a blogban is megmutattam és voltam olyan "balga", hogy a boltom polcára is felkerült.
Néhány kör után lecsaptak rá, aminek örültem, hiszen nem pont ugyanolyat, de hasonlót készítek szívesen.
Na ezt nehezen sikerült beadni az N1. táska tulajának, s némi morgás és morgás mellett készítettem el a N2 táskát. Használt ez a szemmel verés, mert nem emlékszem, mikor voltam ilyen jó barátságban a bontómmal utoljára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése