Újra itt

Tudom-tudom, hogy már megint jó ideje nem jelentkeztem. Mindennek oka van.

Okok: munka, munka, munka, ünnep, munka, munka és a végén némi betegség. 

Kicsit bővebben. 

Azt már megosztottam veletek, hogy szerencsére keresettek és szeretettek a termékeim, nem hagytatok cserben az előző évben sem. Ez annyira így van, hogy az év vége felé nem volt ritka a napi 20-22 óra varrás. Készültem vásárra, és próbáltam az egyedi megrendeléseknek is eleget tenni. 

A terveim szerint dec. 17-én fejeztem volna be a megrendeléseket, de ez 23-ára csúszott....

Itthon semmi, sem pompa, sem ragyogás, ajándékok meg..., szóval szintén nem.

Aztán valahogy mégis lett szép, nyugodt és boldog ünnep. Pihenéssel, társasozással, dőzsöléssel és nyugalommal. Jó volt. 

Új év, új élet kiáltással robbantottam az évet. Na jó, kicsit finomabban, de nekikezdtem. Tele tervvel és gondolattal. Többet szeretnék kihozni magamból és jobban megfogni az idő vasfogát. 

Szervezés, jövés-menés, kicsit varrás, ééés betegedés.

Már-már menetrendszerű, hogy az egész éves feszített tempó -és itt nem csak a munka, de a család is (emlékeztetek mindenkit a négy gyermekem létére :o) )- s főleg az év végi őrült hajtás után 1-1napra levesz a lábamról a nyűg és nyavalya. Ez most sem volt másképp, annyi apró különbséggel, hogy ez most 5 azaz ÖT hosszú napra nyúlt. Jaj de utáltam! És akárhogy is szerettem volna, nem sikerült semmi. Az ágy visszahúzott. Mit tegyek, nekünk ilyen húzós ágy jutott. Erre az 5 napra legalábbis. Ma már látom, hogy új erőre kapok, mert tegnap még a gondolatát is nehezen viseltem bármi nemű működésemnek. A remény hal meg utoljára...

Visszatérve a rendes, dolgos napokhoz, újra felszívok egy "kis" erőt és belecsapok a munkába.

Azért mutatok néhány produktumot is az elmúlt hetek-hónapok munkáiból, természetesen a teljesség igénye nélkül.

A képeken talán a legjobb a papucsos lábam :o)) Aki tud, az tud (legalábbis fotózni...)