Megint olyan sok minden történt az elmúlt hetekben, hogy nem lehet egy lapon felsorolni. Mind a munkában, mind a magánéletben voltak csoda klassz dolgok.
Igen fontos számunkra az október, mert hárman ünneplik a szűk családban a szülinapot. Apja, fia, unokája :o).
Ráadásul Apum szép kereket ült, amit köszöntöttünk is szépen, meghitten, kereken. Csoda jó hétvége volt, mesés helyen. Ezekért a pillanatokért érdemes élni, ezekből a pillanatokból lehet meríteni a "szürke hétköznapokból".
Aztán Anyumék kiragadtak a mókuskerékből és az ólmos fáradságból, és elvittek magukkal (kötelező jelleggel) egy hétre pihenni. Gyakorlatilag semmire nem volt gondom, Anyum, Apum kislánya lehettem így közel 40 évesen. Egy hét aztcsinálomamitakarok, pihi, úszás, séta, finom hamik. Juj de jó volt!
Annyi böjtje volt a dolognak, hogy jócskán összegyűlt a munka, amit azóta sem tudtam teljesen behozni, de azért igyekszem....
És a mázsás súly, ami visszahullott a vállamra az első éjszakán, újra itthon. Visszabújni a Mami szerepbe, újra összerakni a családom logisztikáját, csekkeket befizetni, vacsorát készíteni, tiszta ruhákat varázsolni, és persze dolgozni is.
De ilyen az élet, és én ehhez maximálisan alkalmazkodtam. Csak a szépre emlékezem és feltöltődve, tele újabb inspirációval ültem a gép elé.
Teljesítettem néhány kérést, például egy virágkosarat, ami olyan táblát visel, hogy megfordítható. Így a privát üzenetet csak a megajándékozott ismerheti.
Végre a cipőboltos kisházat is elkészítettem, ami szeptember óta nyomta a lelkem.
És persze készült sok-sok napló és ceruzatartó is.
Volt táska és övtáska kívánság is.
És akkor jön A TÁSKA.
Egyszerűnek tűnt a feladat, egy régi kedvenc után kellett egy olyan szerkezetű újat varázsolni.
ÁÁÁ ezzel nem lesz gond! Nem a csudát. Két napig kínlódtam, számoltam, szabtam, majd újraszabtam...
Végül be kellett látnom, hogy míg a prototípust ipari géppel készítették, az én kis hobbi varrógépem nem alkalmas száz réteg összevarrására.
Így újabb nap, újabb szabás, újabb varrás.
Végül elkészült Ő, nagybetűvel!!!
Ma már nagyon szeretem az összes zsebével együtt, de megdolgoztam érte...
Van zseb a hajtókán, a vállpánton kettő, és benne is kettő cipzáros.
Remélem olyan örömmel fogadja a gazdája, mint ahogy én örültem végre a végeredménynek!
De jó neked!!!!Irigyelek az egy hét "gyerekkorért"!Nekem sajnos ilyen már soha nem lesz.
VálaszTörlésNagyon szép dolgokat gyártottál aztán kipihenve,a kosaradba bele vagyok szerelmesedve.És a táskáid is gyönyörűek!
Csak így tovább!
Köszönöm Renus! Ez még csak a kezdet :o) Tényleg terápiásan ajánlanám mindenkinek az ilyen hetet. Jobb lenne a világ, sokkal jobb...
VálaszTörlés