Ígérem, legalábbis próbálom, hogy rendszeresebben visszatérő leszek itt a blogon. Annyi kérdőre vonást kaptam, hogy nem tehetem meg a kedves olvasókkal, hogy hónapokra eltűnök. Ne vegyétek szerénytelenségnek, de én is fel vagyok háborodva, amikor véget ér egy jó könyv és nincs folytatás, vagy a következő, valami silány próbálkozás. 

Úgyhogy hajrá, gyerünk írni!

A hétvége. Újra vásár, ismét Budaörsön. Az idő gyönyörű, az érdeklődő sok, a vásárló kevés. Na jó, nem panaszkodom, a programok nagyon látványosak voltak, igazán szórakoztatóak, a népek mosolygósak és akinek az én munkám kellett, az el is vitte :o).

Jó volt a társaság, körbevettek a "kajások, piások" volt ott sajt, disznóságok, bor, szörp, miegymás. Illat, maga a Kánaán. 

És még darázscsípés nélkül is megúsztam. 

Csupa öröm az élet!

Persze megint izgultam egy "kicsit", mert kaptam egy felkérést  a Tanulj másképp műhelytől, hogy az oktatóprogramjukhoz varrjak "társasjátékot", illetve olyan alapot, ahol igazi nemez figurákkal egy klassz mesén keresztül tanulhatják meg a gyerekek játékosan az angolt. A kérés; legyen rajta brutál virág, nagyobb alma és pókháló, fa, bokor, napocska, felhő.

És lett.

A kép minősége nem engem "dicsér", kiadtam a feladatot egyik gyermekemnek (maradjon meg az inkognitója), ez lett belőle...

Mutathatok másik képet is, az sem jobb :o)

Ugye, hogy ugye? Nem baj, másban sokkal jobb :o).

A lényeg, hogy a "megrendelőnek" tetszett a napfényben is.

Én is szerettem készíteni őket, s prototípusról lévén szó, még van néhány észrevételem, és módosítani valóm, de tény, hogy szépek lettek. 

A héten, nem csak vásárra készültem, hanem a folyamatosan érkező megrendeléseimet listáját is csökkentettem. 

Volt köztük egyedi napló,

nászajándékba alátét,

amihez korábban készült egy receptes könyv is. Ennek azért kellett hamarabb elkészülnie, hogy a rokonok, barátok egy-egy receptjeivel teleírva adhassák át.

És volt egy fiús, névnapos, mégis kicsit romantikus album is, 

amit szintén nagyon szeretett a megajándékozott.

Úgyhogy most sem tétlenkedtem....

A hétvégén azért jutott idő a szórakozásra is. Vasárnap úgy döntöttem, hogy akkor kelek, amikor AKAROK. Nagy szó ez, de a feltételei adottak voltak. Mivel szombaton volt a vásár és hajnali indulás, éjjeli érkezés, ezért a "kicsik", akik zavaró tényezői lehettek volna az addigalszomameddigakarok akciómnak, Nagyiéknál töltötték a hétvégét, kb. 4 kilométerrel arrébb, mint ahol én álomra hajtom a fejem.

Nagyon jó kis távolság ez. Pont jó!

Tehát alvás egészen és majdnem negyed tizenegyig! Sőt. Amikor megnéztem az órát, szinte el sem hittem. Tényleg lehetett valami kis lemaradásom, mert azért ilyet nagyon és még annál ritkábban csinálok. Jó-jó, láttam, hogy világos van, na de ennyire. Összevakaróztam, és persze ezt sem kapkodtam el, aztán irány a srácokért. Igen ám, de ma van Magna (gyengébbek kedvéért Magna Cum Laude) koncert Etyeken! 

És amúgy is olyan, de olyan szép idő van. Menjünk? Maradjunk? Menjünk! És mentünk :o). Nagyiékkal, néhány gyerekkel. Jaj de jó is volt! Ettünk, ittunk és még mulattunk (már aki) is. Jártunk a Korda stúdióban, láttunk kaszkadőr show-t és csak az első számot csúsztuk le a koncertről. Jót csápoltam, ordítottam és vigyorogtam. És minden számot "úgy szerettem" :o)))))). Legközelebb A38-as hajó október 15-én...

10 volt ugyan amikor hazaértünk, a gyerekek már szunytak a kocsiban, de újra nekivágnék. Csuda jó kis nap volt!

Ma csak túlélek, elintézem az összes felgyűlt hivatalos, félhivatalos és baráti levelezésemet, frissítem a blogot és fájva ugyan, de rendbe teszem a konyhát....