A legújabbak

Igen, ez már egy hónapja abszolút "ünnep szezon". Lassan a varrógép elé ragadok. Néha eljutok egy kis testmozgásra és azért a családot is el kell látnom, bár a mostani időszakban ez sérül a legtöbbet. Milyen jó, hogy a gyerekek már nagyok és önellátók, illetve anya-ellátók :).

Íme egy kis ízelítő az elmúlt hetek terméséből a teljesség igénye nélkül.

A darabszámokat nem írom le, csak mazsolázok egy kicsit.

Na megyek és dolgozom egy "kicsit".

Az alkotás öröme

Szeretném nektek megmutatni az elmúlt napok "termését". Ezek már mind-mind gazdáiknál vannak (na jó, egy kivételével, ő ma utazik).

A falvédő készítése alatt szerencsére sok-sok megbízás érkezett, aminek én mindig nagyon örültem, bólintottam, és elnapoltam... A vevőim pedig tündérek voltak és megértően megvárták a nekik jogosan járó szépeket. 

Akkor most a sor, a teljesség igénye nélkül.

Levendula zsák, ráadásul 50 db!

Egyedi naplók (az egyik kedvenc elfoglaltságom volt, alkotás, belefeledkezés).

Ovis zsákok is készültek, hol cipzárral, hol cipzár nélkül.

Mackóság pedig egy még meg nem született pocaklakóé lesz.

És persze az állandó kérés a matrjoska kulcstartók, kicsi pénztárcák és még néhány apró-cseprő kívánság. 

Na ővelük végeztem mára.

Most akkor nagy levegőt veszek és nekikezdek az ünnepi előkészületeknek. Ja, hogy addig még van két hónap? Ááá, a megrendelések már szépen csorognak.... :).

Hallgatásom ára

No, azért ez nem egy rémtörténet. Egyszerűen dolgoztam. Illetve nem egyszerűen, de dolgoztam. Szívet melengető, lelket tápláló munkám volt. Szerettem minden darabját. Nyári megrendelés, őszi elkészülés. 

Két kicsi lány szobájába készült az L alakú ágyuk mellé. Hideg a fal, legyen meleg a szív. 

Lett. 

Sikerélmény bőséggel. Terápiásan ajánlom mindenkinek!

Ez egy klassz és elgondolkodtató játék

Próbáljátok ki!

Folytatom...

Ahogy ígértem, folytatom a munkáim bemutatását, így bicajozás után, rettenetesen összetört fenékkel. Az az igazság, hogy utoljára 6 éve ültem bicajon, és akkor is csak pár kilométer erejéig. Most aztán belecsaptunk a lecsóba és eltekertünk a kisebbekkel vagy 20 km-t, hegynek le és föl. Egyrészről nagyon örülök, hogy képes voltam megtenni ezt a távot (nagyon nagy dolog ez az én életemben, de erről majd később), bár az utolsó emelkedőnél már mindannyian toltuk, másrészről holnap könnyezni fogok a fájdalomtól (már most is hangtalanul sírok befele).

Tehát, a munkáim hosszú sora:

Kicsi virágtündérek, ami a vásárok egyik nagy attrakciója

Köszöntő házikók

Marok lovak :)

Marok elefántok :))

Kulcstartók

És még vannak sokan mások, de ez már a jövő zenéje.
Holnaptól újra a varrógépé a főszerep, mert megint nyakamon a szeptember 11-12-ei gödöllői vásár.

Munkáim

Már ígértem, hogy néhány képet rakok fel az elmúlt idők munkáiról, a vásárok kínálatáról.

Most szemezgetek néhányat.

Friss levendulával töltött, organzával sejtelmessé varázsolt tasakok

 

Kedvenc rózsás táskám

Ennek kislány verziója (Képzeljetek hozzá sok-sok színvariációt, de azokat "sajnos" már mind eladtam.)

Pénztárca hegyek, szám szerint 38 (volt)

Naplók, receptkönyvek (49-cel indultam)

papírzsepi tartók (ez is elfogyott :))

És még folytatom, de most megyek biciklizni a családom aprajával.

Sok-sok és még annál is több

Hazajöttünk és belecsobbantam az esküvő szezonba. Nem panaszkodom, mert szerencsére folyamatosan dolgozom, jönnek a megrendelések innen-onnan, de ezt álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi munka zúdul rám a nagy kaland után. Eleinte úgy terveztem, hogy egy hétig pihegek, és a gyerekeim körül lebzselek, majd a varrókuckóm rendbetétele után (ami elképesztő állapotba került) elkezdek dolgozgatni, hiszen vár a következő vásár és azért voltak a "távolban" megrendeléseim is. Ehhez képest mire hazaértem a Meskán tornyosultak az esküvői fotóalbum megrendeléseim fűszerezve receptkönyvvel és még néhány apró-cseprő kéréssel. Nem tudok és akarok munkára nemet mondani, így most sem tettem. Kiköltöztem az étkezőbe, mert legalább egynapos munka lett volna a szobámat rendbe tenni, ezt a luxust pedig nem engedhettem meg magamnak, és belefogtam. Múlt vasárnapig adtam magamnak határidőt, hogy a megrendelésekkel elkészüljek, mert már vészesen közeledik az iskola és négy gyereket indítunk idén már a suliba. A lakás úszott, mindenhol cérna, fecnik és miegymás, de elkészültem. 

A képen az utolsó napi penzum látható, fűszerezve az unokahúgaim által kért szülinapi albummal is.

Hétfőn minden postára került és a visszajelzések szerint az elégedett mosoly nem maradt el.

Így hétfőn már porszívót, törlőruhát ragadhattunk és a gyerekek hathatós közreműködésével a lakást rendbe szedtük.