Ahogy ígértem, folytatom a munkáim bemutatását, így bicajozás után, rettenetesen összetört fenékkel. Az az igazság, hogy utoljára 6 éve ültem bicajon, és akkor is csak pár kilométer erejéig. Most aztán belecsaptunk a lecsóba és eltekertünk a kisebbekkel vagy 20 km-t, hegynek le és föl. Egyrészről nagyon örülök, hogy képes voltam megtenni ezt a távot (nagyon nagy dolog ez az én életemben, de erről majd később), bár az utolsó emelkedőnél már mindannyian toltuk, másrészről holnap könnyezni fogok a fájdalomtól (már most is hangtalanul sírok befele).
Tehát, a munkáim hosszú sora:
Kicsi virágtündérek, ami a vásárok egyik nagy attrakciója
Köszöntő házikók
Marok lovak :)
Marok elefántok :))
Kulcstartók
És még vannak sokan mások, de ez már a jövő zenéje.
Holnaptól újra a varrógépé a főszerep, mert megint nyakamon a szeptember 11-12-ei gödöllői vásár.
Egy kicsit elmaradtam a blogod olvasásával és most csak ámulok és bámulok, mennyi mindenre vagy képes!
VálaszTörlésA bringázástól pedig ne aggódj, nagyon hamar be lehet törni azt a feneket!
Azt éreztem. :)
VálaszTörlés