Hazajöttünk és belecsobbantam az esküvő szezonba. Nem panaszkodom, mert szerencsére folyamatosan dolgozom, jönnek a megrendelések innen-onnan, de ezt álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi munka zúdul rám a nagy kaland után. Eleinte úgy terveztem, hogy egy hétig pihegek, és a gyerekeim körül lebzselek, majd a varrókuckóm rendbetétele után (ami elképesztő állapotba került) elkezdek dolgozgatni, hiszen vár a következő vásár és azért voltak a "távolban" megrendeléseim is. Ehhez képest mire hazaértem a Meskán tornyosultak az esküvői fotóalbum megrendeléseim fűszerezve receptkönyvvel és még néhány apró-cseprő kéréssel. Nem tudok és akarok munkára nemet mondani, így most sem tettem. Kiköltöztem az étkezőbe, mert legalább egynapos munka lett volna a szobámat rendbe tenni, ezt a luxust pedig nem engedhettem meg magamnak, és belefogtam. Múlt vasárnapig adtam magamnak határidőt, hogy a megrendelésekkel elkészüljek, mert már vészesen közeledik az iskola és négy gyereket indítunk idén már a suliba. A lakás úszott, mindenhol cérna, fecnik és miegymás, de elkészültem.
A képen az utolsó napi penzum látható, fűszerezve az unokahúgaim által kért szülinapi albummal is.
Hétfőn minden postára került és a visszajelzések szerint az elégedett mosoly nem maradt el.
Így hétfőn már porszívót, törlőruhát ragadhattunk és a gyerekek hathatós közreműködésével a lakást rendbe szedtük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése