Ünnep

Ünnep, mert ugyan a tervezetthez képest két nappal később, de minden vállalásomnak a legjobb tudásom szerint eleget tettem. Ez nem nagyképűségből írom, hanem azok alapján a visszajelzések alapján, amit nap mint nap kapok a megrendelőimtől.Olyan csoda szép dolgokat írnak, hogy bizton állíthatom; ezekért érdemes élni. Bearanyozzák a napjaimat, így teszik az amúgy elszalasztott karácsonyi készülődést ünnepivé.

Azért nagyon büszke vagyok magamra, vagy nem is magamra, hanem a családomra. Egy emberként mellém állva takarítottak, pakoltak, hogy a huszonnegyedikét már tényleg magunkban és a környezetünkben is rendben várhassuk. 

Továbbá büszke vagyok a barátosnémra is, aki a szokott hármas összejövetelünkkor -aminek a célja karácsony előtt az ajándékok becsomagolása és ez rendszerint inkább valami ereszdelahajam banzájba torkollik-, szép komótosan becsomagolta az én ÖSSZES ajándékomat. WOW! Nagy előrelépés! 

Tegnap a páromat a "hónom alá csapva" elmentünk és megvettük az ünnepi lakomához valókat. Elkészült még este az ipar mennyiségű töltött káposzta (nagy a család), a hústorta már összerakva a hűtőben, a sült csülöknek való szintén a saját levében pácolódik. "Néhány"  tepsi süti a hűvösön, így már tényleg kezdek nem aggódni. Ma még az ajándékok díszítése vár rám, némi gyümölcs leves, krumpli saláta, tormás sonka és kaszinótojás készítés, de azt gondolom, hogy ez a mai napba már simán belefér. 

Mindenkinek a saját legkedvesebb karácsonyát kívánom sok-sok szeretettel és sok-sok pihenéssel!

Szolgálati közlemény

Most néhány napig bezárt a Meska boltom. Nem a forgalom gyengesége miatt, éppen ellenkezőleg. Annyi munkám van, hogy kénytelen voltam erre a lépésre szánni magam.
December 27-ig ki sem nyitok. Nem szeretnék úgy járni mint tavaly, hogy még december 24-én is sírva ülök a varrógép előtt, tudva azt, hogy nálunk még korán sincs minden ünnepi hangulatban, főleg én nem.
Idén 18-án leteszem a tűt és a cérnát (legalábbis ez a terv) és a gyerekekkel, sütéssel-főzéssel, készülődéssel foglalkozom. Ajándék terén már viszonylag jól állok, bár vannak kivételek. Az ötletek azonban már megérettek.

A legújabbak

Igen, ez már egy hónapja abszolút "ünnep szezon". Lassan a varrógép elé ragadok. Néha eljutok egy kis testmozgásra és azért a családot is el kell látnom, bár a mostani időszakban ez sérül a legtöbbet. Milyen jó, hogy a gyerekek már nagyok és önellátók, illetve anya-ellátók :).

Íme egy kis ízelítő az elmúlt hetek terméséből a teljesség igénye nélkül.

A darabszámokat nem írom le, csak mazsolázok egy kicsit.

Na megyek és dolgozom egy "kicsit".

Az alkotás öröme

Szeretném nektek megmutatni az elmúlt napok "termését". Ezek már mind-mind gazdáiknál vannak (na jó, egy kivételével, ő ma utazik).

A falvédő készítése alatt szerencsére sok-sok megbízás érkezett, aminek én mindig nagyon örültem, bólintottam, és elnapoltam... A vevőim pedig tündérek voltak és megértően megvárták a nekik jogosan járó szépeket. 

Akkor most a sor, a teljesség igénye nélkül.

Levendula zsák, ráadásul 50 db!

Egyedi naplók (az egyik kedvenc elfoglaltságom volt, alkotás, belefeledkezés).

Ovis zsákok is készültek, hol cipzárral, hol cipzár nélkül.

Mackóság pedig egy még meg nem született pocaklakóé lesz.

És persze az állandó kérés a matrjoska kulcstartók, kicsi pénztárcák és még néhány apró-cseprő kívánság. 

Na ővelük végeztem mára.

Most akkor nagy levegőt veszek és nekikezdek az ünnepi előkészületeknek. Ja, hogy addig még van két hónap? Ááá, a megrendelések már szépen csorognak.... :).

Hallgatásom ára

No, azért ez nem egy rémtörténet. Egyszerűen dolgoztam. Illetve nem egyszerűen, de dolgoztam. Szívet melengető, lelket tápláló munkám volt. Szerettem minden darabját. Nyári megrendelés, őszi elkészülés. 

Két kicsi lány szobájába készült az L alakú ágyuk mellé. Hideg a fal, legyen meleg a szív. 

Lett. 

Sikerélmény bőséggel. Terápiásan ajánlom mindenkinek!

Ez egy klassz és elgondolkodtató játék

Próbáljátok ki!

Folytatom...

Ahogy ígértem, folytatom a munkáim bemutatását, így bicajozás után, rettenetesen összetört fenékkel. Az az igazság, hogy utoljára 6 éve ültem bicajon, és akkor is csak pár kilométer erejéig. Most aztán belecsaptunk a lecsóba és eltekertünk a kisebbekkel vagy 20 km-t, hegynek le és föl. Egyrészről nagyon örülök, hogy képes voltam megtenni ezt a távot (nagyon nagy dolog ez az én életemben, de erről majd később), bár az utolsó emelkedőnél már mindannyian toltuk, másrészről holnap könnyezni fogok a fájdalomtól (már most is hangtalanul sírok befele).

Tehát, a munkáim hosszú sora:

Kicsi virágtündérek, ami a vásárok egyik nagy attrakciója

Köszöntő házikók

Marok lovak :)

Marok elefántok :))

Kulcstartók

És még vannak sokan mások, de ez már a jövő zenéje.
Holnaptól újra a varrógépé a főszerep, mert megint nyakamon a szeptember 11-12-ei gödöllői vásár.