A párom utánam egy héttel ünnepli a szülinapját. A körülmények nem ugyanazok, a névnapja máskor van :).
Sokat gondolkodtam, mivel lehetne meglepni.
Ő az a fajta ember, aki magától sok mindent megvon, csak a gyerekeinek jusson.
Szó sem lehetett tehát valami drága kütyüről, ruháról, de akkor miről?
Egyik éjszaka -nálam ilyenkor jönnek a nagy gondolatok-, eszembe jutott. Varrok neki egy táskát.
Édes lelkem nap mint nap caplat a munkahelyére. Igazán szüksége lenne egy igazi belevaló táskára.
Szerintem ennek örülne. - Okoskodtam én.
Gyerekkora óta odavan a "hippi-buszért". Ok. Legyen ez a minta.
Térültem-fordultam és a táskát megvarrtam.
Nagyon izgultam, mert azontúl, hogy nagy ajándék szóba sem jöhet, mégis nagyon kifinomult az ízlése.
Beletrafáltam! Régen láttam ennyire örülni valaminek! A szegélyeket a táskán dögös pasisra hagytam, mivel az én férjem dögös pasi :). Nagyon tetszett neki és persze azóta büszkén hordja.
Az ő napjának estéjén pedig mozi helyett színházba mentünk.
Spamalot.
Szórakoztató, látványos.
Jól mulattunk!
Ez is klassz nap volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése