Március

Annyi minden történt velem és persze velünk az elmúlt hetekben, míg szünetelt az internet, hogy nem is tudom, hol kezdjem!

Megvan. Ünnepek.

Abban a szerencsés, vagy inkább szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy egy napra esik a születésnapom és a névnapom. Mielőtt a szüleimet kezdenétek szidni, felmentem őket. Szülővárosomban a nevemet még az anyakönyvvezető sem ismerte. Néhány nap elteltével örömködve közölte az anyakönyvvezető az anyukámmal, hogy milyen jópofa, mert egy napon születtem én és a névnapom. Anyukám arcán hervadt mosoly ült. A következő ötlet az lett, hogy legyen második nevem, és azon a napon tartsuk a névnapomat. Na erre már nekem hervadt a mosolyom. Persze csak nagyobb fejjel. A slusszpoén, hogy édesanyám egy jónevű gimnázium igazgatója volt sok-sok éven keresztül, így névnapjára (ami természetesen az én második nevem) hazahozta a virágos rétet is. Én meg csak ültem és mosolyogtam bambán szüleim és testvéreim -mondhatnám úgy, hogy az igen szűk családom körében-, hogy milyen jó is az én névnapom, amiről a kutya sem tud. Ilyen szomorú egy történet ez. 

Aztán gondoltam egy merészet és nagyot -némileg a párom által befolyásolva-, és úgy döntöttem; soha többet második névnap! Lesz ami lesz, én akkor is Fanni vagyok, voltam és leszek! Biztos nem véletlen, hogy így alakult! Egy napon ünneplek. Persze nem rettent meg a környezetem, hanem alkalmazkodtak. 

Így ez a nap, tényleg teljesen az enyém. 

Idén is meg lett az eredménye. 

Íme:

Kivirágzott a lakás. 

Imádom!

Mindent, ami növény. 

Most már én érezhetem magam igazgatónéninek a név és szülinapomon :).

Még nincs vége az ünneplésnek!

Születésem napja idén keddre esett. Előtte szombaton, ebéd közben a gyerekeim felállnak az asztaltól és a kezembe nyomnak egy borítékot, hogy; Isten éltessen Anya!

Jajj neeeee!

Nem szeretem az előreiszunkamedvebőrére-t. Nekem kedden van a napom, de az akkor csak az enyém!!!

Persze ez mind a fejembe játszódott le, nem akartam őket megbántani, de azért megjegyeztem halkan, hogy nagyon köszönöm és majd kedden kibontom. 

Az neeee - ordították egyszerre. Muszáj most kibontanod!

Jó, jó, ha muszáj, hát muszáj.

Kibontottam.

Két mozijegy lapult benne vasárnap délutánra. :)

Milyen jó, hogy erőszakos kölkeim vannak!

Így vasárnap délután édeskettesben moziztunk a párommal, míg ők négyen és persze Bencém szívszerelme (és a magyar honban lévő összes családtagom) itthon tettek-vettek, díszítettek, készülődtek, majd mikor megérkeztünk, úgy igazán felköszöntöttek.

Jó kis nap volt!