Egy érdekes nap

2010. május 30. 

Vártam is ez a napot, és persze izgultam is, hiszen újabb vásár, újabb megmérettetés (kicsit másképp is, de erről majd egyszer bővebben). 

Írtam már a vásárok hangulatáról, feldob, az adrenalin felszökik, élvezem. 

A nap végére pedig teljesen leeresztek. 

Most ez nem így alakult. 

Gyereknap.

Mit csinál az ember lánya gyereknapon, akinek mellesleg négy gyermeke van? Dolgozik és a négy gyerekét négy különböző helyre adja le. A legnagyobbat nem kellett leadni, ment az magától szívszerelemhez :). 15 évesem az otthon nyugalmát élvezte magányosan, ám kicsit sem csalódottan. Lassan 10 évesem iker-barátnéjukhoz költözött arra a néhány órára, bár ez a hét sok napján így van, míg legkisebbem -aki már mindjárt iskolás-, másikénnél múlatta az időt. A később születettjeim arra vártak, hogy mikor jöhetnek utánunk a vásárra. Elhúztuk előttük a mézesmadzagot, hogy a kastélyban mindenféle jobbnál jobb program lesz, és mikor anya és apa is úgy látja jónak, akkor megyünk értük és estig bulizunk. 

Persze nem így lett. 

Történt ugyanis, hogy a héten kaptam egy levelet (erről is majd akkor amikor az első zárójeles megjegyzésem van, mivel összefügg :)), hogy vasárnap azaz 30-án jelenésem van a nagy Budapestben, amiről nem lóghatok, hiszen a megjelenésem szerződésben foglalt kötelezettség. Mese nincs, mennem kell! Jajj! De hogyan lesz akkor a vásár? Hiszen néhány napja (megint nem sikerült heteket készülnöm rá ;)) csak erre készülök. Jött a kétségbeesés, majd a logisztika -ebben már nagyon jó vagyok-, és végül megoldódott, hogy a gyerekek a szélrózsa minden irányában, a párom pedig a standom mögött állta a sarat. Én 1/2 11-kor leléptem avval a reménnyel, hogy hamar megjárom Pestet és egy-két óra múlva már Gödöllőn is vagyok. 

Persze ez sem így lett. A hamarból soká lett, és mire visszaértem és a gyerekeket összeszedtem Szél Rózsáéktól már az eső is elmosta a vásárt. Így a kicsit elázott életem párjával, aki egyébként nagyon jól mutatott a Fanni Foltjai zászlócska alatt, már itthon találkoztunk.

Legalább egy bepakolást megúsztam (Csak úgy, mint a múltkorit, amikor a fiaim kung-fu bemutatója alatt édesanyám és körösztanyám összepakoltak helyettem. Úgy látszik, ebben nagyon jó vagyok.).

Azért nem panaszkodom, mert így is szerették a portékáimat, még ha nem is tartottunk ki a rendezvény végéig. 

A gyerekek persze csalódottak voltak, mivel elmaradt a gyereknapi program. Mitévők legyünk? 

Verjük el azt a kis keresetet. Menjünk este moziba és egyenek egy jó adag mekit. Evvel nyert ügyünk volt. 

Így az este mozisan ért véget. Apa a nagyokkal kardozós, bunyós, kalandos filmre ült, míg én a kicsikkel a siralmasnak mondható dadásra. Jajj, de untam.Mindent a gyerekekért.

Fáradtan, de sikeresen bújtunk este ágyba. 

Mindenhol helyt álltunk.