Madarak és Őmackósága

Ma reggel fantasztikus élményben volt részem. Korán kelek, mivel ezt a négy éhes szájat indítani kell az oviba, suliba. Kit-kit a saját helyére, de négy helyre. 

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy csodálatos kilátás nyílik a házunkból a szemközti dimbekre-dombokra, völgyekre. A reggeli szokásos szertartásom elhagyhatatlan része a hajnali kukk, vagyis kukucskálás jó hosszan, kifelé a teraszajtón. Két nagy előnye van ennek. Az egyik persze a gyönyörű táj, ébredező környék látványa, a másik; annyira hideg van a teraszajtóban, hogy rögtön felébredek.

Szóval, ép csak pitymallot, amikor kinéztem ma reggel. Rögtön éreztem, hogy nem mindennapi a látvány. A környék összes fáján, a vastag hótakarón és ahol csak szabad helyet találtak, ellepték a madarak. Nem vagyok ornitológus, fogalmam sincs kik ők, de csoportban, naaaagy csoportban vannak és együtt gyönyörűek. 

Lélegzetelállító volt. Fogtam a fényképezőt, kisettenkedtem és lőttem. 

 

Ez a nagyon öreg körtefánk.

Ez pedig a fiatal sárgabarackunk (nyam).

Biztos cinkék. De ennyi?

És abban a szerencsés helyzetben is vagyunk, hogy a házunk mögött egy akác illetve madárcseresznye erdő van.

Logikus következtetésem pedig: éhesek és enni jöttek. A hóval nem laknak jól, megeszik a madárcseresznyét. Édes húsaim.

Az viszont már csöppet sem tetszik, hogy ami bemegy, annak a nagy része a mi autónkra esik. Mert abban a szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy nincs garázsunk ;).

A mai nap szenzációja, hogy postára került Őmackósága. Ez azért szenzáció, mert a hetem persze megint nem úgy alakult, ahogy terveztem. 

Boldizsárom adta át magát a betegségnek vasárnap éjjel, és ez olyan jól ment neki, hogy reggel a dokibácsi egy jó kis szurival honorálta. Majdnem úgy működött mint a madarak, minden kijött belőle. 

Mára már szerencsére sokkal jobban van, de volt két átalvatlan éjszakánk. 

Ennek tükrében kellet mackót készítenem. Ez alapjában véve nem jelent gondot, megy még ha álmomból költenének fel. Csakhogy nem volt álmom. 

Életemben nem rontottam és bontottam ennyit, mint most tettem édesem nadrágján. A végén a sutba dobtam és inkább egy újnak fogtam neki, ami végül csak elkészült.

Már a postakocsiban zötyög valahol félúton. 

Remélem örül neki kisgazdája.

Ő volna az.

Adtam neki sütit a nagy út előtt, mert azt nagyon szereti.

Én is.

További szép napot nektek!