Ezt most a legőszintébben írom: Január! Végre véged!!!
Ezt mi most nagyon kikaptuk...
Nem dicsekvésből írom, de tény, hogy viszonylag ellenálló a családom, beleértve a "harmad tucatnyi" gyerekemet is. Ez viszont erre a hónapra nem volt igaz, sőt sajna már a február elejébe is átcsúsztunk.
Legkisebbem harmadjára esett vissza a betegségbe, úgyhogy egy hét iskola, egy hét otthon. Nemhogy otthon, de ágyban fekvés. Nem én kényszerítettem, ő nem akart felkelni. 5 napig pizsamában ténfergett, legalábbis amikor felkelt. Még szerencse, hogy jó a feje, így nem okozott gondot a tanulásban az a rengeteg hiányzás.
A nagyok most futnak bele, illetve bele, vagy kifele belőle, de mi felnőttek sem maradhattunk ki ebből.
Életem párja, aki egyébként a motoregér üzemmódot részesíti előnybe, most 5 azaz öt napig feküdt!
Na ez nem semmi. Aki ismeri őt, az ezt nehezen tudja elképzelni róla.
Aztán jöttem én, aki rettenthetetlen, mit nekem műtét, mit nekem vírus, majd én megmutatom.
Nem nyertem, alul maradtam.
Először még csak a légcsövem, aztán a fejem, némi torok is jött hozzá, majd két nap alatt 300 zsebkendő, aztán elapadhatatlan könnyek, de nem azért, mert bőgni akartam, hanem csak úgy magától folyt, ebből szemhéj gyulladás, majd hát és mellkas fájás. Ja és néha még egy kicsi fül is.
Tegnap végül megvigasztalt a doki, hogy csak egy kicsit sípol a tüdőm. No ettől rögtön meggyógyultam, illetve mára tényleg jobb lett, bár igaz ami igaz, a cataflam csodákra képes. (Legalább amíg hat, addig nem fáj).
A munka néhány napot szünetelt, illetve ami elkészült némi késlekedés után jutott el jogos tulajdonosához.
De mára már megérkezett!
Ők volnának:
Néhány matrjoska is gazdára talált, illetve utazik.
Itt kérek elnézést mindenkitől, aki néhány nap késedelemmel kapja kézhez a "kiszemeltet". Igyekszem,
legalábbis megpróbálok :-P.
