Megint péntek

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem borzasztóan gyorsan röpül az idő. Újra péntek...

Ez öröm, mert a hajnali kelés két napot tolódik, de a hétvége is nagyon hamar illan. Azt gondoltam, hogy ezen a héten "szárnyakat" kapok és az újabb felkéréseknek maradéktalanul eleget teszek, de megint átcsúszok egy kicsit a saját magam elé támasztott határidőn. 

Kiszabva, félig megvarrva már tornyosulnak az asztalomon a félkész munkák, de még azért van vele meló.

Azért sikerült néhány kérést maradéktalanul teljesíteni, így most már új családjuknál vannak.

Volt köztük pipacs kulcstartó, névre szóló receptkönyv, de ilyenekről már mutattam fényképet.

Ami még nem volt, az szintén egy névre szóló babanapló borító, de a "személyiségi jogok" védelmében a nevet azért retusáltam.

Ő lenne az

Olyan vidám színei vannak, hogy rögtön beleszerettem!

Újra elememben

Végre sikerült összekapni magam, így újra indulhatott az alkotás. 

Szerencsére megrendelésből nem volt hiány, így ez a hét is hamar eltelt. 

Van egy kedves ismerősöm, akinél újra kopogtatott a gólya, így most már 6 unokával büszkélkedhet. 

Jó a leosztás, három gyerekénél két-két unoka. Milyen kiegyensúlyozott "verseny".

Az évek során az unokák szép sorjában kaptak köszöntőt Nagymamitól, így a legújabb aprónép sem maradhatott ki belőle. 

Aztán érkezett egy s.o.s. megrendelés, mégpedig aranylakodalmat ülő "ifjú pár" ajándékának elkészítésére. 

Közösen szavaztuk meg a fotóalbumot idézettel és egy szép képkerettel, ahova a megajándékozott majd a saját kedvenc képét beteheti. Igen ám, de volt még két nagyon szép idézet, és hogy ez se maradjon ki (az album mérete többet már nem fogadott be), így kaptak mellé még egy szép textil képtartót a kedvenc idézeteikkel. 

És akkor jön az ami még nem volt. Bevallom; hibáztam. 

Az én életem párjának tavaly varrtam egy klassz táskát, amit már itt a blogban is megmutattam és voltam olyan "balga", hogy a boltom polcára is felkerült.

Néhány kör után lecsaptak rá, aminek örültem, hiszen nem pont ugyanolyat, de hasonlót készítek szívesen. 

Na ezt nehezen sikerült beadni az N1. táska tulajának, s némi morgás és morgás mellett készítettem el a N2 táskát. Használt ez a szemmel verés, mert nem emlékszem, mikor voltam ilyen jó barátságban a bontómmal utoljára.

Oh, te szép január!

Ezt most a legőszintébben írom: Január! Végre véged!!!

Ezt mi most nagyon kikaptuk...

Nem dicsekvésből írom, de tény, hogy viszonylag ellenálló a családom, beleértve a "harmad tucatnyi" gyerekemet is. Ez viszont erre a hónapra nem volt igaz, sőt sajna már a február elejébe is átcsúsztunk. 

Legkisebbem harmadjára esett vissza a betegségbe, úgyhogy egy hét iskola, egy hét otthon. Nemhogy otthon, de ágyban fekvés. Nem én kényszerítettem, ő nem akart felkelni. 5 napig pizsamában ténfergett, legalábbis amikor felkelt. Még szerencse, hogy jó a feje, így nem okozott gondot a tanulásban az a rengeteg hiányzás. 

A nagyok most futnak bele, illetve bele, vagy kifele belőle, de mi felnőttek sem maradhattunk ki ebből. 

Életem párja, aki egyébként a motoregér üzemmódot részesíti előnybe, most 5 azaz öt napig feküdt! 

Na ez nem semmi. Aki ismeri őt, az ezt nehezen tudja elképzelni róla. 

Aztán jöttem én, aki rettenthetetlen, mit nekem műtét, mit nekem vírus, majd én megmutatom. 

Nem nyertem, alul maradtam. 

Először még csak a légcsövem, aztán a fejem, némi torok is jött hozzá, majd két nap alatt 300 zsebkendő, aztán elapadhatatlan könnyek, de nem azért, mert bőgni akartam, hanem csak úgy magától folyt, ebből szemhéj gyulladás, majd hát és mellkas fájás. Ja és néha még egy kicsi fül is.

Tegnap végül megvigasztalt a doki, hogy csak egy kicsit sípol a tüdőm. No ettől rögtön meggyógyultam, illetve mára tényleg jobb lett, bár igaz ami igaz, a cataflam csodákra képes. (Legalább amíg hat, addig nem fáj).

A munka néhány napot szünetelt, illetve ami elkészült némi késlekedés után jutott el jogos tulajdonosához. 

De mára már megérkezett!

Ők volnának:

Néhány matrjoska is gazdára talált, illetve utazik.

Itt kérek elnézést mindenkitől, aki néhány nap késedelemmel kapja kézhez a "kiszemeltet". Igyekszem,

legalábbis megpróbálok :-P.

Show must go on

Véget ért az édes semmittevés. No nem eddig lógtam, már legalább egy hete újra dolgozom.

Olyan klassz felkérések jöttek, egyre csak izgatták a fantáziámat és amikor már úgy ítéltem meg, hogy néhány órát tudok a gép előtt ülni, kisebb megszakításokkal, belevágtam.

Kicsit ugyan izgulok megmutatni a képeket, mert a csomagok itt figyelnek még az előszobában, várják a posta- menetet. A leendő tulajok pedig még nem látták személyesen a szépeket. Jó volna ha előbb érne oda, mint hogy én itt világgá kürtölöm őket, de nem bírom ki. Ne haragudjatok tulajok :-).

Ő egy anyuka szülinapjára készült. A szülinapos anyukáját stilizálja a kép, aki sajnos már nincs közöttük, viszont az emléke, a fényképei, a receptjei itt maradtak. 

Erre hivatott ez a nem kicsi album, hogy az utókornak is megőrizze. 

Olyan igazi fotósarkos album született. 

A másik felkérés barátnős ajándékozás. 

Az ötlet az esküvői meghívón szereplő mackó-pár megjelenítése.

Azóta ugyan már harmadik gyermeküket várják, de a medvék már csak medvék maradnak.

Szerettem varrni őt.

Ebben a családban pedig szerintem nagyon jó babának és kutyusnak is lenni. 

Az anyuka olyan gondosan szereti őket, hogy az eü könyvükre kért szép borítót, 

hogy épségben megőrizze sokáig-sokáig.

Ezért készültek ők.

Dióhéjban :)

Dióhéjnál jártam. 

Játszatok vele! Klassz ajándékok várnak, már csak egy kis szerencse kell.

Arra én is hajazok :-).

Az én díjam

Persze, mint "rendes" bloggerína, én is olvasgatok itt és ott. Már amennyire időm engedi, bár tudom, hogy szenvedélyemmé válna az állandó gép előtt ülés, ha hagyhatnám.
Még kora blog korszakban is kaptam egyet, de fogalmam sem volt róla, hogy mit kellene tennem, így utólag is elnézést kérek, hogy akkor hagytam elmenni ezt az elismerést.
Persze látom sok helyen ezeket a díjazásokat, néha mosolygok rajta, néha elgondolkodom, de most hogy ismét kaptam, komolyan veszem.
Az tetszik benne, hogy a pici, blogokat díjazzák. Nem az óriási olvasottsággal rendelkezőket, hanem .... minket ;).


Tehát köszönöm a díjat Julinak!!!!

 Íme a szabályok:


- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.

- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.

- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.

- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Én a díjat tovább adom:    Aranyalmának
                                        Grety-nek
                                        Blaurnak


Olvassátok őket, érdemes :-).
                                     

Új év

A január ismét a pihenésről szól. Na nem azért, mert olyan lusta volnék és szerencsére munka is akad, csak egy kis kényszerszünet jött közbe. 

A karácsonykor felszedett, vagy inkább majdnem felszedett plusz kilókat egy éjszaka leforgása alatt leadtam. Minket sem került el az a ronda kalici (nem tudom hogy írják), vírus. Szerencsére egész évben kutya bajunk némi megfázásnál nagyobb gondunk nincs, de január első hete most már menetrendszerűen zajlik. 

Anya kidől, valamelyik gyerek kidől, idén kettő a négyből.

Szerintem a szervezetem ilyenkor ítél kényszer pihire, az előtte felhalmozott akkut alváshiány behozására. 

Mert a kis buta nem tudta (mármint a szervezetem), hogy 10-én "picit" megműtik a bal lábam, így mindenképpen pihenek legalább egy hétig. Bár olyan jól esik a semmittevés -amin magam is meglepődöm-, hogy egészen a varratszedésig művelem ezt. 

Ami jár, az jár...

Azért néhány fényképet mutatok az elmúlt időszak terméséből, bizonyságul, hogy nem mindig felpolcolt lábbal élek :).

Sok sok cupcake.

Kincses tasakok 

A messzi országban élő húgom és párja "csak úgy" könyvjelzője.

Még karácsony előtt megrendelt, de a boltom leállítása után csak most odaért  babanapló és szütyő.

Az élmények és a tárgyi emlékek gyűjtésére.

 

Újabb baba született :).

És újabb házikó is.

 

Ő nagyon kedves nekem.

 És mára az utolsó szép fotó.